Oly szép volt az a felh?, úszott tiszta fehéren,
sz?zi reménységként kék tenger ölelte magához,
fújta a szell?, így ragyogott büszkén ezer évig!
[…]
Rárontott a világ és durva, irigy szelek által
tépte-cibálta a felh?t, míg lecsapott az a villám:
S kis darabokra szakadt a világ véres viharában.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.04. @ 10:49 :: Rácsai Róbert