Úgy vártalak, hónapokig.
Írtam levelet, napokig
körmöltem és borítékba tettem.
Vettem rá bélyeget a
zsebpénzemen és elküldtem
Neked.
Oly’ hosszúnak tűntek a hetek,
míg válaszod megérkezett.
Gyűjtöttem a jó jegyeket,
hogy büszke lehess rám.
Mikor végre felhívtál, hogy
érkezel, aludni sem tudtam,
pedig a suliban
dolgozatot írtunk másnap
s nem lehettem fáradt,
nehogy egy rossz osztályzat
miatt késsél!
Annyira jó, hogy eljöttél és
elvittél az uszodába, ahol
úszkáltunk a vízben és
a boldogságban.
Később a kertedben fára másztam
és húst is sütöttél
és mesét is olvastunk együtt,
sétáltunk, meg nevettünk…
Most újra magamban ülök a
szobámban és egyre csak várlak.
A bohóc, a csiga,
a faló, a hinta,
kék égen a fehér felhő,
mint bárányka, tekergő,
mind sír utánad.
Fázom is, jó lenne, ha betakarna
mosolyköntösöd,
drága Édesapa!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.18. @ 14:19 :: Rózsa Ibolya
