Rózsa Ibolya : Kiáltanék még…

Nyomtatás

Kiáltanék még, ha  

engednéd, 

szívem repedésein át,  

a folyók zúgásán átüvölteném,  

hogy visszhangozna:       

    fáj       

    fáj       

    fáj…  

Ha ihatnék tenyeredből,  

hajnali könnycseppeket,  

harmatgyöngyöket  

pilládról, magam is  

elhinném álmaimat,  

hogy sírsz éjjelente utánam.  

Évek óta várom, hogy  

feloldódjak: sóbálvány  

vagyok, 

mozdulatlan, érzéketlen  

tömb égető sivatagban, 

ahol rögvest elpárolog, ha  

kibuggyan szemem tengervize  

s csak a só gyűlik  

rámrakódik  

megkövül  

bezár  

kínoz  

gyötör  

és rettenetesen fáj.