Szendrői Csaba : bölcső döntés

Nyomtatás

Ebédelnék csak az ízek,

ráncba szedik a b?röm,

egy b?rönd, egy kabát,

a falhoz nyomom épp

fojtogatni szép, dúdolom.

Ajtóm bevágom, keleti vászon,

kényelem-halál, nyugati magány,

délben a naplemente,

reggelente elfelejtve,

a jelen nem a jöv?,

a jelen nem a múlt.

Felszakadt váladékot a aszfaltra,

magad megvigasztalva,

kavicsát rúgva a végtelenbe,

életösztön, ösztönélet,

dohát inhalálom, elsüppedt a tat,

máglyáját rakom hajórakományra,

hideg hajnali szél,

kétezer valahányban.

Elgondolázol,

 himbált plombád lerázva

viszolygó tömegek súly nélkül,

Newton elszédül,

filozófiája a világnak,

imádkozol, mert imádnak,

köldökzsinórod szakad belé,

anyád küldd odébb,

lépd át a határod,

meglátod, nincs is, míg el nem zárod

magad valóságát

a valóságtól magától,

éhségedet a zabálástól,

félelmed a magánytól…