Takács Andrea-Babu : Mezítelen

Nyomtatás

Ím, elébed állok, mezítelen.

Félelmeim rongyait a múltra hagytam,

elny?tt sors-topánomtól

angyali kezek könyörülete szabadította

fáradt lábaim,

álarcaim vándorok hordták szerteszét.

Ím, elébed állok, lelkem hoztam.

Hálaként angyali szárnyad védelméért,

mivel betakargattál riadt világomban.

Er?m bölcsességedben született,

s türelmedben tanult élni.

Ím, elébed állok bennem veled.

Nem szólok, csak nézlek,

s te bennem hallgatod,

csendem hangján kérem:

öltöztess fénnyé, nevetéssé, bármivé.

Ím, elébed állok…

mezítelen…