A zöldből
kacéran kandikált elő
a mályva.
Irigyen villogott rá
tucatnyi kommersz sárga,
pipacs pirult,
ha felé hajolt a zsálya,
a szende nyár
még kérette magát.
Aztán mikor már kéjesen
nyújtózott a réteken,
az első kaszálás
boglyákban állt.
Az élénk zöld
fakóra váltott,
s színehagyott,
haló virágok suttogták
az elmúlás dalát.
Lenn szöcske neszelt,
fenn vércse szitált.
Boglya tövében
pihentünk mi, ketten,
míg lustán legelt
a három tehén,
én féltve őrzött
kincseidre törtem,
hamvas ifjúságom
lágy öledbe öltem,
június havában,
nyár elején.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.02. @ 06:27 :: Takács Dezső
