Takács Dezső : Vasárnap délután

Nyomtatás

Mikor a napsugár,

az áldott,

már lágyan végigtáncolt

felemelt arcod

mogorva sáncain,

könnyű játékba kezd.

Átbújik minden résen,

eltűnik a fák közt,

lombok hűvösében,

s árnyékot vet a falra,

máshol meg csak gyűlik

szelíd hajlatokba,

marékszám.

Kezed öledbe ejted,

valamit súg a lelked,

s a járdaszélen guggoló,

tölcsérekkel hallgató

petúniák

áhítattal néznek rád.

Ünnepelsz végre,

de a napnak lassan vége,

és sötét zugaikból

előlopakodnak

szorongásaid.