Nyújtózkodtam lustán
egy virágzó nyáron,
halványan éreztem,
hogy repülni vágyom.
Fázom.
Homályban szédülök
csikorgó télen,
az égen fent,
egy jeges kötélen.
Mikor a száguldó
körhintára ültem,
puhára színezett
álmokba merülten,
fejemben egyetlen
ábránd tenyészett,
szerettem volna látni
egy percre az egészet.
Hátba vert vígan
komám az enyészet.
Nehéz a szívem,
nem visz a lábam.
Egy hátulsó, sötét,
porszagú szobában,
pár lépésre innen,
egy sámlin ül az Isten.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.17. @ 05:55 :: Vadászi Árpád