Vadászi Árpád : Albérlet

Nyújtózkodtam lustán

egy virágzó nyáron,

halványan éreztem,

hogy repülni vágyom.

Fázom.

Homályban szédülök

csikorgó télen,

az égen fent,

egy jeges kötélen.

 

Mikor a száguldó

körhintára ültem,

puhára színezett

álmokba merülten,

fejemben egyetlen

ábránd tenyészett,

szerettem volna látni

egy percre az egészet.

Hátba vert vígan

komám az enyészet.

 

Nehéz a szívem,

nem visz a lábam.

Egy hátulsó, sötét,

porszagú szobában,

pár lépésre innen,

egy sámlin ül az Isten.

Legutóbbi módosítás: 2009.06.17. @ 05:55 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.