A tanárn? befejezte a magyarázatot. Az osztályhoz fordult.
– Hogy id?t nyerjünk fogjatok neki a gyakorlatnak, én pedig végigjárom az osztályt, hogy segítsek azoknak, akik nem értették meg a magyarázatot. Ki az, aki nem értette?
4-5 kéz emelkedett a leveg?be.
– Samuka, ne hülyülj! – szólt rá, miközben Kinga padjához ment, hogy segítsen neki.
– De én tényleg nem értem, hogy… – védekezett Samuka.
– Máskor figyelj oda!
– De én a múlt órán hiányoztam, mert számítástechnika versenyen voltam, Kolozsváron, szombaton pedig Kézdivásárhelyen matek versenyen…
– Az nem jelenti azt, hogy amit akkor tanultunk, azt nem kell bepótolni! Ez még rád is vonatkozik! – zárta le a tanárn? a vitát, s Kingához hajolva kezdett magyarázni. – Azonnal hozzátok is odajövök, ne türelmetlenkedetek! – szólt oda a többi jelentkez?höz is.
Míg a többiek dolgoztak, Samuka keresztbe fonta a kezét, és ingerülten d?lt hátra a padban. Neki miért nem jár a magyarázat?
– Mi a francnak kellett kihozd a sodrából? Nézd csak meg milyen extit fogunk írni jöv? órán! De persze ez téged nem érdekel! – szólt rá Jancsi, amikor a tanárn? kiment az osztályból. “Bezzeg Samuka meg tudta oldani! Ahelyett, hogy tanuljatok, és figyeljetek, mindig a hülyeségen jár az eszetek! ? miért tudja minden órára megtanulni a leckéjét?” – utánozta gúnyosan a tanárn? hanghordozását.
Samuka dühösen kiment az osztályból akkorát csapva az ajtón, hogy egy darab vakolat lehullt. A szolgálatos tanár épp az ajtó el?tt vonult el…
Amikor egy jókora lelkifröccsel gazdagodva visszatért az igazgatói irodából, a többiek egy csukorékba voltak ver?dve. Nagy lázban voltak, szerveztek valamit. Samuka habozott, hogy odamenjen-e, de szeme el?bb Levi, majd Ilcsi pillantásával találkozott. Egyik se mondta “Gyere te is!” Miért is mondanák? Madarat tolláról, embert barátjáról… Ki hasonlít rá eben azosztályban? Elkeseredetten indult a padja felé. Még el se hallgatott az iskolacseng?, s Kolumbusz már be is lépett az osztályba.
– Szombaton földrajz olimpiász, legalább négy embernek mennie kell. Samuka, Izolda, Meli, Eszter, rátok gondoltam. Ti vagytok a legjobbak.
– Én nem akarok menni! – próbált Samuka kibújni a kötelezettség alól.
– Miért? – kérdezte Kolumbusz eléggé éles hangon.
– Én már voltam matek olimpiászon, a Nemes Tihamér számítástechnika versenyen, a Zrínyi Ilona matek versenyen, biológia olimpiászon, magyar olimpiászon…
– Nem küldhetem oda Kingát, vagy Jóskát. – szakítota félbe a hosszúnak ígérkez? felsorolást a tanár.
– De én szeretnék már egyszer egy szabad…
– Ahelyett, hogy örvendj, hogy téged tisztel meg az iskola, hogy képviselheted…
Samuka dacosan hallgatott az igazgatói irodában. Aznap már másodszor. A dirit a dacos hallgatás még jobban kihozta a sodrából. ”Ahelyett, hogy olyan lennél, akire a többiek felnézzenek, mert minden képességed megvan hozzá, te a rosszban jársz elöl, arra mutatsz példát!” – üvöltötte, Szóba került a magaviseleti jegye, a szüleinek felhivatása az iskolába, a család szégyene, a lejt?n való elindulás, a pont t?led nem vártam ezt, stb.
A matek tanárn?nek kihallatszott a hangja a folyosóra, ahogyan a szombati Matematika Körverseny eredményeit értékelte.
– Gratulálok nektek! A második és a két megosztott harmadik díjjal, valamint a két disérettel az iskolák kötötti versenyben az osztályotoknak köszönhet?en els? díjat kapott az iskola!
Samuka bekopogott.
– Elnézést kérek, de az igazgató úr…
– Hallottam híredet! Menj helyedre nagyokos! Csak harmadik lettél, még Robi is megel?zött!
Samuka vörös lett, mint a f?tt rák. “Csak” harmadik. Másnak dics?ség a dícséret is… Emberfeletti er?feszítésébe került, hogy ne válaszoljon egy tipikus hetedikes kamasz módjára a saját kolerikus temperamentumához híven. “Nem kellene szüleimet felcitáltassam a suliba. Milyen szégyen lenne számukra…” Robinak a diadalittas pilantásával találkozott a tekintete. Róla másolta a harmadik feladatot. A többiek is kárörvend?en néztek rá. Végre megel?zte valaki! Már rég szurkoltak ennek! Végül legy?zte indulatait. Ha most ? elmondja, hogy Robi róla másolt, csak ? lesz a vesztes. Önfeladóan huppant be a padjába. Óra végéig meg se szólalt.
Amikor hazaért, bevonult a szobájába a sebeit nyalogatni. Édesanyja egy csokor rózsával lépett be a házba.
– Vigyél a kedvenc matektanárn?dnek egy csokor rózsát. Holnap születésnapja van. Tedd addig vázába! – nyújtotta át.
– Annak a hülye picsának nem viszek semmit! – hajította a sarokba a rózsacsokrot.
Édesanyja szóhoz se jutott a meglepetést?l. Miel?tt magához tért volna, csengettek.
– Te miért kaptál ma hármast magyarból**? Felhívott a magyartanárn?d, s elpanaszolta, hogy meg se szólaltál… – lépett be édesapja az ajtón.
Samuka, egy ideig hallgatott, majd sírva fakadt.
– Normális gyermek akarok lenni! Akinek ha nem tud valamit, annak megmagyarázzák, akinek nem kell mindent értenie, akinek nem kell minden idióta versenyre eljárnia, akinek lehet szabad szombatja, akit nem aláznak meg, ha csak a harmadik lett, akit nem bezzegelnek a tanárok, akinek nem drukkol az osztály, hogy végre megel?zze valaki, aki nem csak arra jó, hogy t?le másolják le a házi feladatot, akinek dics?ség, ha kap egy jó jegyet, akinek vannak barátai… Olyan akarok lenni, mint a többi, középszer? akarok lenni., akinek meg kell küzdenie a tudásáért… – tört ki hisztérikus sírásban. – Inkább meg se születtem volna…
** Romániában a 1-10-ig osztályoznak. 10-es a jeles, az 5-ös elégséges, négyest?l lefele az elégtelennek a fokozatai.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.20. @ 17:26 :: Vandra Attila
