Egy halott kismacska emlékére…
Rút halálsikoly, s a reggel
vérbefagyva ült a száján –
Tágranyílt, üres szemekkel
csodálkozott haláltusáján
Egy perc csupán, és vége lett!
Az Élet elszaladt el?le,
De ó, miként történhetett? –
A lelke messzeszállt bel?le…
Talán nagyon merészen élt,
s a Sorsa nem figyelt eléggé,
Kereste tán a csúf veszélyt –
A léte így veszett ma köddé!
