Felkelek újra, ha sárba taposnak,
?si keresztemet el nem eresztem,
És cipelem – bár h?l a reményem –
Múlt hálóját régi napomnak
Húzom az úton, s már nem akadnak
én elibém csodaszép szirom-ezrek
Csúfos démonok – esve fejemnek –
dalra fakadnak, s rám vicsorognak.
Érzem, ahogy nyom széjjel az árnyék,
Véres a testem, lelkem is érzi –
Életemet már fájdalom éri,
Mégis lüktet a burka, mi megvéd.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:25 :: Adminguru