Czirják Jolán : Tréfás hipponaxi strófa

Csak úgy…..

Fájom én a h?s magányt –
A szívemet fagyassza durva jéggé
Várom azt a h?s vagányt,
ki ezt a jéghegyet csiholja t?zzé!

És ha végre füstje száll,
s a lángban izzik egyre p?re vágyam –
Két karom kitárva már!
Hiszem – nem egymagába’ ring az ágyam!

Legutóbbi módosítás: 2009.07.18. @ 15:49 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"