B. I.-nek
Minap, a Szabadság tér felé
menet egy férfi jött szembe
velem – úgy t?nt, te közeledsz!
Vártam a próbát; ha valóra nyílnak
az érzékrejtelmek, felismerjük
egymást? Az óhajtott érzéssel
felszított bizonytalanságon
észérvekkel tettem túl magam.
“Pont most és éppen erre, a nyárias
melegben? Otthon tartanak dolgaid,
a család. Lehet, papír fölé hajolsz…”
Láttam, a férfi átvág az úttesten.
Prolongált találkozás? Egymás
közelében élünk. Riportvadász,
járod falum. Lehetnél barátom, társam
a tollat tartó kéz, a hallatlan
zakatolások jogán, mikor versek
vágtatnak agyunk sínpárján.
(Kommunikációs tartózkodás
s átlendít? remény a bizonyosságig.)
Szív-meleg sugarakkal
járok köztetek, idefigyelést,
szeretetet, meghitt nyugalmat várva,
élhet? életet,
de csak szomorú-szürke felh?ket
utaztat felettünk az ég. Önzés
idegkorbácsa ver rajtunk.
Csendes világomat nehéz
megérteni. Hangtél? Szóhavazás?
Torkomig ér a hó? E szinte-nyárban?
Nem hiheted! Lombtengerre mutat
Kossuth. Csöndölelt magasban
zöldeskék remény: a református
templom kupolája. Cegléd,
Szabadság tér.
