Szavakba oltod minden
te(l)hetetlen dühöd,
köpködő macska mód-ban,
álmaid romokban,
pléhkoronádról lekopott a máz
félrecsúszva fejeden
tanyáz,
görnyedt évek súlya húz magához,
egyre csak derengve
villámlik a sötétségben valami gondolat,
törd a fejed,
törd,
törd,
törd,
mint Micimackó tudod,
gondol, gondol, gondol,
mivel is árthatnál,
mivel vághatnál vissza
mindenért, most, hogy cifra
palotát kaptál,
s vele hat-almát
a feledésnek,
remények sorozatát,
hogy majd egyszer,
valamikor,
magasba emel a tisztség,
míg a tehetség
leteper.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.22. @ 10:55 :: Fecske Panna