George Tumpeck : Napi mozaik – 23.

jamaikai lakóim – saját fotó *

 

 

 

 

A Varázsló idegesen járta az esőtáncot, amit Don Pápuától tanult. Kicsit hasonlított a karóval püfölt medve utolsó vergődésére, de ettől állítólag esni fog az eső. Ez kérem fontos, mert karnevál lesz, és utána mindig cirkusz van. Ha esik, akkor kisebb cirkusz. Ennyit megér a Varázslónak is.

A városban több mint harminc napja nem szedték össze a szemetet, mert a városi alkalmazottak elmentek pecázni. Ők ezt sztrájknak hívják, mi meg szemétségnek. A halászlé szempontjából ez teljesen mindegy. A környéket elárasztották a patkányok, egerek, legyek, csontkukacok és minden egyéb potvor rovar meg kis és nagy mosómedve. A játszótereken emeletnyi magasságban állnak a szemeteszsákok, a gyerekek sóvár szemekkel nézik a hintát, ahol kétkilós patkányok nyüzsögnek. Elvégre mégiscsak kétmillió ember el a városban, és az azt jelenti, hogy napi egy szemeteszsák szorozva kétmillióval és harminc nappal… szóval a végeredmény az sok. Sokkkkk.

Nos, itt lesz a karnevál, mert az jó az idegenforgalomnak. Don Fernandó, a házicsótány már olyan kövér, hogy az apróbb gyerekek összetévesztik a Tibi csokival, de még mindig nem tudják utolérni az öreget. Az egy rafinált dög. A kedves lakók jelentős hányada jamaikai származású, ugyan ennek semmi köze a Rioi karnevál alapját képező dél-amerikai szervező magnak, hacsak annyi nem, hogy Jamaika is a környéken van. Most jönnek a rokonok, mert itt jól lehet balhézni. Hoznak ilyenkor mindent. Gandzsat, rumot és pisztolyt, szóval mindenfélét, ami a kultúrált szórakozás elengedhetetlen kelléke. A gandzsat, amit a tisztességes nevén — mert az is van neki —, marihuánának hívnak, elszívják, ettől elbódulnak annyira, hogy a rumot is meg tudjak inni. XV. Bob Marle már huszadszor játssza az — Adj egy cigit — című számot, amiért mar többen megdobálták sörösüveggel.  A pisztolyokat eladjak a striciknek és a helyi gyerekeknek.

Már egy héttel a karnevál előtt itt hemzsegnek az épületben, ami Don Fernandót is igencsak megviseli – a Varázslóról nem is beszelve -, ezek mind éjszakai állatok és ez szörnyű. Ilyenkor erőfelmérés címen kisebb pofozkodások vannak, ami kb. annyit jelent, hogy akinek egy kicsit világosabb a bőrszíne, azt megverik. Varázsló fehérbőrű, de szigorú és igazságtalan, valamint ő tudja Abdul, a biztonsági őr telefonszámát, aki viszont tudja a rendőrség telefonszámát is. Ezt a vendégek is hamar belátták, így viszonylag nyugalom van a házban.

A lakók kicsit félnek, mert tessék elképzelni a következő látványt. Este – mert ez csak olyankor ér -, kinéznek az ablakon és látnak egy, azaz egy darab nagyméretű fehér Varázslót, vagy negyven fekete, villogó szemű martalóccal.

Következtetés: A Varázsló félelmetes, mert a negyven martalóc sem meri megtámadni.  

Leila, az arab démon naponta új melltartót vesz, mert a tegnapi elkopott és ilyenkor hülyére keresi magát. A strici is bérstricikkel dolgoztat, mert nem egy díjbirkózó típus, de Leilának szüksége van a védelemre. A környéken elszaporodtak az örömlányok, és a dühös feleségek.

A felvonulás holnap délben kezdődik, a tizenéves, fejlettebb leányzók a Varázsló előtt lejtenek termékenységi táncot, ami valljuk be, esztétikus, de nagyon idegesítő. Igaz ez korántsem olyan idegesítő, mint amikor lebácsizzák, pajzán kacagásukkal kizökkentik alomvilágából. Ilyenkor sürgősen vízvezeték-szerelhetnékje támad. Hiába na, első a kötelesség.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.07.25. @ 12:10 :: George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem