— Üdvözöllek az 1514-es felkelés vezéreinek nevében, Allah félholdja fényeskedjek feletted, az állami segély és annak áldott napja tiltassék be! A szent alkoholmérgezés legyen veletek sokáig, s vezesse útjukon a megtévedt bárányokat a toilett felé — mondá a csipás szemű Varázsló, amikor hajnali kettőkor, hona alatt a felmosófával / mint Don Quijote / elindult feltakarítani a tegnapi tivornya nyomait.
Csendesen, szinte illedelmesen az égre emelte álmos szemeit, a Teremtőt keresve — itt megjegyeznem, hogy a Teremtőnek nem sok jövőt jósolt ezekben a pillanatokban. — A félhold vigyorogva tekintett rá, szinte nevetve, és a csillagok is pajkosan gyönyörködtek a Varázsló haláltusájában. A sirályok keselyűkent köröztek felette, veszett vijjogással vették tudomásul, hogy a Varázsló dobálózni is tud. A házban lévő négy liftből hármat nyilvános vécének nyilvánítottak a kultúrált lakótársak. A ház előtt elterülő füves térséget a Vérmező mintájára jamaikai rummal itattak át, a részeges giliszták randalíroznak, megtámadták a Vakondokot és egérutat követeltek tőle. Kis Vakond fehér bottal püföli a kukacot, aki anyázik is… Teljes a káosz.
Varázsló takarít, majd üldözőbe veszi Don Fernandót, a házicsótányt. Leila, az arab démon felháborodottan veszi tudomásul, hogy a felkínált lehetőségek közül a Varázsló a csótányüldözést választotta. Mind a ketten megkönnyebbülten lihegnek a ház sarkánál és néha kikukucskálnak, nem jön-e Leila.
Lassan hajnalodik, a napocska kikacsintva a horizont távoli vonala mögül, bearanyozza az égboltot, és könnyet csal a Varázsló fáradt szemébe.
A Varázsló visszabotorkál rejtekébe és leül megírni az éjszakai jelentést:
Említésre méltó esemény nem történt.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.28. @ 13:15 :: George Tumpeck
