A két ?rhatalom között versenyben sokáig a szovjetek álltak nyerésre, ezért John F. Kennedy amerikai elnök 1961-ben 25 milliárd dolláros programot hirdetett, hogy az els? ember a Holdon már amerikai lehessen. Az er?feszítésekbe 25 ezer vállalat és kutatóintézet, 400 ezer ember kapcsolódott be az ?rkutatási hivatal, a NASA koordinálásával.
A programot 1967-ben gyorsították fel, attól tartva, hogy a szovjetek ismét megel?zik ?ket. (Csak kés?bb derült ki, hogy a szovjetek is 1968-ra tervezték a Holdra szállást, de err?l le kellett tenniük, mert hordozórakétájuk megbízhatatlannak bizonyult.) Az Apollo-8 már Hold körüli pályára állt, az Apollo-10 pedig 15 kilométerre megközelítette égi kísér?nk felszínét. Az Apollo-11 1969. július 16-án 14 óra 34 perckor indult útnak fedélzetén Neil A. Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrich ?rhajóssal. A parancsnoki kabin, a m?szaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb Saturn-V hordozórakéta orrában kapott helyet. Az ?rhajó washingtoni id? szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrich a Sas (Eagle) névre keresztelt Holdkomppal megkísérelte a Holdra szállást.
Kis híja volt, hogy nem vallottak kudarcot: a landolásra a Földr?l síknak t?n? Nyugalom Tengerét szemelték ki, de kiderült, hogy azt hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a kétpercnyi man?verezésre elegend? üzemanyag, amikor alkalmas helyet találtak, és jelenthették a houstoni irányító központnak: A Sas leszállt.
1969. július 20-án, vasárnap este 10 óra 56 perckor (magyar id? szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Neil Armstrong személyében az els? ember idegen égitest felszínére. “Kis lépés egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek” – hangzottak szavai. Húsz perccel kés?bb Aldrich is csatlakozott hozzá, kit?zték az amerikai zászlót, elhelyeztek néhány m?szert, de jobbára csak sétáltak, ugrándoztak, élvezve a földinél hatszor kisebb gravitációt. A Holdkomp két és fél óra múlva szállt fel újra és kapcsolódott össze az anya?rhajóval. A parancsnoki kabin július 24-én a sikeresen leszállt a Csendes-óceánon, a h?söket a Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon amerikai elnök várta. Az ?rhajósok azonnal biológiai véd?ruhát kaptak, és csak augusztus 12-én “szabadultak”, miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet.
A Holdra még hat expedíció indult, az Apollo-13-nak m?szaki hiba miatt vissza kellett fordulnia.
Égi kísér?nkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak, de a tervek szerint a következ? évtized második felében az ember visszatér a Holdra.
A világ?r fogalma, majd a rakétaelv 20. század eleji megszületése után nyílt meg az út a Föld elhagyásához. Az els? folyékony hajtóanyagot használó rakétát 1926-ban Robert Goddard alkotta meg, míg az ? publikációi is felhasználva a Wernher von Braun vezette peenemündei kutatócsoport hozta létre az els?, tömeggyártásban is el?állítható hordozóeszközt, a V-2-es rakétát. A német kutatópotenciált a harcok befejezésével párhuzamosan amerikai és szovjet ügynökök vitték magukkal, és kezdtek hihetetlen iramú fegyverfejlesztésbe, amelyben a világ?r kezdetben mint az ellenfél leggyorsabb elérését biztosító közeg játszott szerepet.
A space race során a kezdeti siker kétség kívül a szovjeteké volt: Eisenhower érdektelensége miatt ugyanis az amerikaiak jócskán lemaradtak a fegyverfejlesztésben, és a Vanguard-program nem vetekedhetett Koroljov és munkatársai tevékenységével. Ez jutott felszínre a szputnyik-sokkban is: az 1957. január 1. és 1958. június 30. közötti Nemzetközi Geofizikai Év során a szovjetek titokban el?készítették, majd fell?tték az els? m?holdat, majd alig egy hónappal kés?bb Lajka kutya is elindult a világ?rbe.
Lajka kutya
A sokk után az Egyesült Államok minden erejét az ?rtevékenység addig alábecsült területeire összpontosította, míg a Szovjetunió igyekezett meg?rizni megszerzett el?nyét. Washington 1958. október 1-jén állította fel az amerikai Nemzeti Légügyi és Ã?°rhajózási Hivatalt (NASA), az els? amerikai m?hold, az Explorer-1 fellövésére pedig 1958. február 1-jén került sor.
A nagyhatalmak figyelme ezzel párhuzamosan a Naprendszer felé fordult, és els?ként a Hold elérésével próbálkoztak. A Szovjetunió 1959. január 2-án indította a Luna-1-et a Hold felé, amely – bár a felszínbe való becsapódásra szánták – 6000 km-rel repült el mellette – olvasható a Wikipedián. Ezt 1959. március 3-án az amerikai Pioneer-4 követte, majd a Luna-2, amely 1959. szeptemberi fellövése után sikeresen csapódott a Holdba, illetve a Luna-3, amely októberben a Hold túlsó oldalát fényképezte le.
A Holdat fizikailag els?ként a szovjetek érték el: 1966 február 3-án a Luna-9 sikeresen szállt le az égitesten: három napon keresztül közvetített képeket a Földre. Öt különböz?, a Hold körül kering? és a Földre adatokat sugárzó szonda mellett a szovjeteknek 1966-ban még egy második sima (úgynevezett „lágy”) leszállás is sikerült: a december 21-i indítás után a Luna-13 zökken?mentesen érkezett meg, automatikusan talajmintát vett, és a vizsgálatok eredményeit rádión továbbította a Földre. Ugyanebben az évben egy amerikai szonda is leszállt a Holdon: a Surveyor-1 május 30-án érte el az égitestet.
Ember az ?rben
A következ? lépés az ember ?rbe jutatása lett: az amerikai Mercury-programot azonban megint megel?zték az oroszok. 1961. április 12-én Jurij Gagarin a Vosztok-1 fedélzetén startolt az ?rbe és egy Föld körüli fordulatot megtéve az els? ?rben járt ember lett. Az els? amerikai ezután két héttel indult el az ?rbe, ám Alan Shepard 1961. május 5-i 15 perces repülése inkább tekinthet? egyfajta ?rugrásnak. Az els? amerikai ?rhajós, aki már a Földet is megkerülte, 1962-ben John Glenn lett. Az ? történetüket és a korai ?rkutatók izgalmát Tom Wolfe Igazak cím? regénye, és a bel?le készített film is megidézi.
http://www.youtube.com/watch?v=CGQ1ZAQJzY8
îÃ?â?¬Ã¸Ã¹ Ãâ??ðóðÃ?â?¬Ã¸Ã½. 12 ðÿÃ?â?¬ÃµÃ»Ã? 1961 ó./Yuri Gagarin. 12 april 1961
Az amerikaiaknak még évekkel azel?tt megígérte John F. Kennedy, hogy hamarosan embert küldenek a Holdra. “Hiszem, hogy még az évtized végéig a nemzet megvalósíthatja ama célt, hogy embert juttat a Holdra, és biztonságban vissza is hozza ?t” – mondta az elnök a Kongresszus rendkívüli ülésén, 1961. május 25-én. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháborús vetélkedés a világ?r meghódításáért javában folyt, így Amerika népe hálásan fogadta Kennedy biankó ígéretét.
Egy tudósokból és mérnökökb?l álló nemzetközi csapat éveken át dolgozott a cél megvalósításán, míg a NASA 1966-ban megpróbálkozhatott az els? ember nélküli Apollo-programmal, mely a járm? teherbíró-képességének tesztelésére szolgált. Az amerikai ?rprogram is követelt halálos áldozatokat: 1967. január 27-én a floridai Cape Canaveral ?rközpontban az Apollo leszállását tesztelték, amikor t?z ütött ki, s három ?rhajós meghalt.
A kudarc ellenére a NASA 1968 októberében Föld körüli pályára állította az Apollo 7-et, melynek fedélzetén már emberek is voltak. Még ugyanazon év decemberében az Apollo 8 három ?rhajóssal a fedélzetén eljutott a Hold sötét oldala fölé. A tulajdonképpeni Holdraszállás szándékát az utolsó id?szakban két „f?próba” el?zte meg. 1969 márciusában Apollo-9 elnevezéssel az Apolló ?rjárm?vel és holdkomppal próbarepülést hajtottak végre a Föld körül. Ezt májusban Apollo-10 néven, holdkomppal a fedélzetén egy Hold körüli utazás követte. Ennek során a holdkomp és az ?rjárm? a Hold körüli pályán elvált egymástól, és míg az utóbbi a Hold fölött 111 km magasságban körpályán maradt, az el?bbivel az égitest körül egy ellipszispályára tértek át, és eközben 14,5 km-re megközelítették kísér?bolygónkat. A történteket nagy hatású felvételekkel közvetítették a televízióban.
http://www.youtube.com/watch?v=3mt9znatmyQ
Apollo 11: Launch July 16, 1969
Az Apollo 11 az egész világ szeme el?tt 1969. július 16-án szállt fel a Kennedy Ã?°rközpontból, fedélzetén Neil Armstrong, Edwin Aldrin Jr. és Michael Collins ?rhajósokkal. A parancsnok Armstrong, a 38 éves polgári pilóta volt. Az Apollo 76 órás utazás után, július 19-én érte el a Hold pályáját. Másnap 13 óra 46 perckor a Sas (Eagle) nev? leszállóegység levált az Apollóról, melyen egyedül Collins maradt. A Sas két órával kés?bb kezdte meg a landolást, és 16 óra 18 perckor érte el a Hold felszínét a Nyugalom Tengerének nevezett részen. Armstrong azonnal rádióüzenetet küldött a houstoni irányítóközpontba, melynek szövege nem kevésbé híres: “A Sas leszállt” (The Eagle has landed).
22 óra 39-kor – öt órával a tervezett id?pont el?tt – Armstrong kinyitotta a leszállóegység ajtaját. Miközben kapaszkodott lefelé a lépcs?n, a hajótesthez rögzített kamera vette minden lépését, és közvetítette a képet több millió tévénéz? számára. A történelmi lépésre – és a történelmi mondatra – 22 óra 56-kor került sor. Armstong bal lábával a Hold szürke, poros talajára lépett, és óvatosan sétálni kezdett.
Egy történelmi jelent?ség? beszélgetés
1969. július 20-21. A Föld lakóinak kereken egynegyede lett részese a televízió jóvoltából a történelem méltán legszenzációsabb rádióösszeköttetésének. A beszélgetés 384 ezer km utat tett meg a három színhely – a houstoni központ, a Holdon lév? Mare Tranquillitatis (Nyugalom Tengere) és a Hold körül kering? Columbia parancsnoki kabin között.
Armstrong (továbbiakban: Ar): „Houston, itt a Tranquillitatis-bázis jelentkezik! Az Eagle (Sas) leszállt.”
Cap Com (összeköttetés-felel?s, Charles M. Duke asztronauta Houstonból, a továbbiakban : C. C.): „Halló, Tranquillitatis, észleljük önöket a felszínen! Iriggyé tettek. Ismét lélegzethez jutunk. Köszönet.”
Collins (a Columbiából, a továbbiakban: Co): „Fantasztikus!”
Ar: „Houston, a befejez? szakasz nagyon hosszúnak t?nhetett. Az automatikus leszállási rendszer közvetlenül egy … kráterbe vezetett bennünket, melyben tömegesen nagy sziklatöredékek és kövek vannak …, így szükségessé vált, hogy kézi vezérléssel átrepüljünk a k?mez? felett, hogy a leszálláshoz félig-meddig alkalmas terepet találjunk.”
C. C.: „Halló, Tranquillitatis, ez innen nézve csodálatos volt. Vége.”
Aldrin (a továbbiakban: AJ): „Körülnézünk majd a környéken alaposabban is. De innen nézve olyan benyomást tesz ránk, mintha a legkülönböz?bb formák gy?jt?helye lenne, a rögök szegletesek, szemcsések, a k?zetek csaknem minden változata el?fordul… No és a színek! Ezek … olyasmir?l itt, hogy egy szín dominálna, vagy hogy egy f?szín létezne, nem lehet beszélni; ezeknek a köveknek és sziklatöredékeknek mintha érdekes, saját színük lenne. Vége.”
C. C.: „Halló, Tranquillitatis! Engedjék meg, hogy közöljük, hogy ebben a teremben csak mosolygó arcú embereket lehet látni, de mosolyog az egész emberiség is itt a Földön. Vége.”
Ar: „Ezek közül kett? itt fenn van”
Co: „De ne feledkezzenek meg arról se, aki a parancsnoki fülkében ül… köszönet Önöknek, Houston, hogy számomra is kapcsolatot teremtettek. Én a cselekményb?l kimaradtam.”
C. C.: „Halló, Columbia! … Mondjon valamit! Nekik is hallaniuk kell …”
Co: „Köszönöm. Csak tartsd ott fenn a pályán készenlétben azt a bázist!”
C. C.: „Tranquillitatis bázis … Houston. Valamennyi paraméter rendben van (normális az üzemanyag- és az oxigénfelhasználás). Minden tekintetben rend van … minden tökéletes. Vége.”
Ar: „Bizonyára érdekli Önöket, hogy én nem hiszem, bármilyen nehézségünk is lenne az egyhatod g (földi nehézségi gyorsulás értéke – a szerk.) megszokásával, legalábbis amikor e környezetben mozgunk.”
C. C.: „Halló, Tranquillitatis! Észleljük Önöket. Vége.”
Ar: „Az ablak el?tt egy meglehet?sen sima felszín? síkság van, amelyet kráterek szabdalnak fel. A kráterek nagy része öt és ötven láb közötti, néhány kisebb kráterperem húsz-harminc láb magasnak látszik – legalábbis az én becsléseim szerint -, és szó szerint véve ezernyi az egy-két lábnyi kráter az egész környéken. Néhány száz lábnyira el?ttünk éles tömböket látunk, ezek valószín?leg két láb nagyságúak, és éles peremük van. És látunk még éppen … el?ttünk egy dombot is: nehéz megbecsülni a távolságát, fél vagy esetleg egy egész mérföldnyire is lehet.” A beszélgetést a Holdra való kiszállás el?készületei követik, Armstrong létrán leereszkedik a Hold talajára.
Ar: „Most a létra lábánál vagyok. Az LM (Lunar Modul) csak egy-két hüvelyk mélyen süllyedt a felszínbe, annak ellenére, hogy a talaj finom szemcsével borítottnak t?nik, ahogy feléje közeledem. Csaknem olyan, mint a por. Itt is, ott is igen finom. Most elhagyom a holdkompot. Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.”
A hazatérés izgalma
“Buzz” Aldrin 23 óra 11 perckor csatlakozott Armstronghoz. A két ?rhajós fényképeket készített a Hold felszínér?l, kit?zte az amerikai zászlót, elvégzett néhány egyszer?bb tudományos vizsgálatot, és a houstoni központon keresztül váltott pár szót Richard M. Nixon elnökkel. Július 21-én reggel 1 óra 11 perckor már mindkét ?rhajós a leszállóegységben volt, és az ajtót lezárták. Armstrong és Aldrin az éjszakát a Holdon töltötte, majd délután 1 óra 54-kor a Sas elindult az Apollo központi egysége felé. Az ?rhajósok egy táblát hagytak az égitest felszínén, melyen ez volt olvasható: “Ezen a helyen léptek a Föld bolygó emberei el?ször a Holdra – A. D. 1969. július – Békével jöttünk az egész emberiség nevében.”
Öt órával kés?bb a leszállóegység összekapcsolódott az Apollóval, amely július 22-én délután 12 óra 56-kor megkezdte útját hazafelé. Az Apollo 11 biztonságban érkezett a Csendes-óceánra július 24-én délben.
Az expedíciót még öt sikeres Apollo-utazás követte. Az utolsó emberek, akik a Holdon jártak – Eugene Cernan és Harrison Schmitt, az Apollo 17 ?rhajósai – 1972. december 14-én hagyták el az égitestet. Az Apollo-program rendkívül költséges volt, és rengeteg munkát emésztett fel. Becslések szerint összesen 400 ezer tudós, mérnök és szakember dolgozott rajta, és 24 milliárd dollárba került (ez a dollár mai értékén számolva megközelíti a 100 milliárd dollárt).
A holdraszállás hatalmas költsége sokaknál kiverte a biztosítékot. Aldrint országjáró körútja során tojásokkal és paradicsommal is megdobálták, amikor 1969-ben a vietnámi háború miatt tüntet? diákok közé merészkedett. “Ahelyett, hogy büszkék lennének, utálkozva gondolnak ránk, mert elherdáltunk egy csomó pénzt, miközben háború és éhínség sújtotta a földet” – emlékezett.
Az Apollo-programmal párhuzamosan persze a szovjetek is szerettek volna minél el?bb embert küldeni a szomszédos égitestre, ám a hordozóeszköz fejlesztésének kudarca miatt ez nem sikerülhetett, és az egységes irányítás hiánya miatt végül 1976-ban leállították a programot.
Az Apollo–11 volt az els? holdraszálló expedíció az Apollo-program keretében. Neil Armstrong és Edwin Aldrin voltak az els? emberek a Hold felszínén.
Személyzet
- Neil Armstrong (2), (parancsnok) (az els? ember a Holdon)
- Michael Collins (2), (asztronauta) a parancsnoki modul pilótája
- Edwin Aldrin (2), (asztronauta) a leszálló modul pilótája
(2) Sikeres ?rrepülések száma személyenként, beleértve ezt a missziót is.
Tartalék személyzet
- James Lovell, parancsnok
- William Anders, a parancsnoki modul pilótája
- Fred Haise, a leszálló modul pilótája
A parancsnoki egység és a holdkomp dokkolása
- Szétválás: 1969. július 20. – 17:44:00 UTC
- Összekapcsolódás: 1969. július 21. – 21:35:00 UTC
Holdséta
- Holdkompból való kiszállás: 1969. július 21., 02:39:33 UTC
- Armstrong – EVA
- Kiszállás: 02:51:16 UTC
- Lelépés a Holdra: 02:56:15 UTC
- Beszállás a holdkompba: 05:09:00 UTC
- Aldrin – EVA
- Kiszállás: 03:11:57 UTC
- Lelépés a Holdra: 03:15:16 UTC
- Beszállás a holdkompba: 05:01:39 UTC
- Beszállás: 05:11:13 UTC
- Holdséta id?tartama: 2 óra 31 perc 40 másodperc
Küldetés
Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt rá, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kit?zött célt, miszerint az Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo–11 hivatott elérni. A küldetésre már csak 5 hónapnyi id? állt rendelkezésre. A legénység tagjai: Neil Armstrong (parancsnok), Edwin Aldrin és Michael Collins voltak.
Az Apollo-11 kilövése
Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) ?rközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. Az asztronauták meglep?dtek a Hold kietlenségén, sivárságán. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére. A leszállás nem volt zökken?mentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle („Sas”) nev? holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle a leválás után 100 km-es magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része most következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása el?tt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd július 20-án, 20:17-kor (UTC) leszálltak a Hold felszínére a „Nyugalom-tengerében”. Ekkor 30 másodpercre elegend? üzemanyaguk maradt.[1] „Houston, a Sas leszállt” – mondta Armstrong.
http://www.youtube.com/watch?v=k_OD2V6fMLQ
Apollo11: Lunar Landing July 20, 1969
A holdmunka
6 óra várakozás után kinyitották a holdkomp ajtaját, és leléptek a Hold felszínére. Ekkor hangzott el Armstrong híressé vált mondata:
„Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.”
A két és fél órás holdséta alkalmával tudományos kísérleteket végeztek és holdk?zeteket gy?jtöttek, de a lényeg a Hold meghódítása volt. Kit?zték az amerikai lobogót, majd egy emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel:
„Békés szándékkal, az egész emberiség képviseletében jöttünk.”
Emellett egy kis fehér tasakot is hagytak a Hold felszínén, benne egy szilíciumkorongon miniat?r bet?kkel 73 állam üzenete, egy aranyozott olajág, érmék és hímzett emblémák.
A fényképezés után aludni tértek, majd másnap felszálltak a holdkomp felszálló moduljával és csatlakoztak a parancsnoki egységhez, ismét találkoztak Collins-szal. A Föld légkörébe való visszatérés sikeres volt, az Apollo–11 a Csendes-óceánban landolt nem messze Hawaii-tól 8 nappal és 3 órával a felszállás után. Ezután karanténba helyezték ?ket az esetleges ismeretlen vírusokkal szembeni fert?zés elkerülése végett. Augusztus 10-én feloldották a karantént, az asztronauták az ünnepl? tömegbe kerültek. Hatalmas parádé közepette ünnepelték ?ket a Broadwayn New Yorkban, majd a következ? 35 nap alatt a világ másik 25 országában.
További célok
A NASA további 9 holdutazást tervezett, az újabb célok: állandó bázis a Holdon és a Mars meghódítása voltak. Az amerikai háborús kiadások (Vietnam) miatt azonban csökkenteni kellett a költségvetést, így ezek a tervek nem valósultak meg. A Saturn-5 hordozórakéták és a holdkompok egy részét a mai napig nem használták fel.
Források
- ^ Jones, Eric M. (editor): Apollo 11 Lunar Surface Journal: The First Lunar Landing. NASA.
- ^ Tahir Rahman: Egy elfeledett korong az emberiség nagy üzenetével. SG.hu.
Dokumentumfilm az Apollo-11 repülésér?l az archive.org honlapján
Kövesse él?ben a holdraszállást!
Az Ã?°rvilág ?rkutatási hírportál virtuális “él? közvetítés” keretében emlékezik meg a holdraszállásról. A visszaszámlálástól az Apollo-11 visszaérkezésig rendszeres, a 40 éves id?különbségt?l eltekintve percnyi pontos “él?” tudósításokkal jelentkezik – mintha valós idej?, internetes közvetítés kísérné a holdraszállást. Ã?°rkutatással foglalkozó hazai szakemberek, valamint érdekl?d?k osztják meg az olvasókkal emlékeiket, gondolataikat a 40 évvel ezel?tti eseménnyel kapcsolatban.
A “közvetítések” július 15-én reggel kezd?dnek, egy nappal az Apollo-11 felbocsátásának 40. évfordulója (július 16., magyar id? szerint 15:32) el?tt, július 24-ig tartanak, és a www.urvilag.hu honlapon követhet?k.
Forrás:
wikipedia.org
[origo]
mult-kor.hu
kulturport.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
