Horváth István : SZÉL

2009.07.21. Horváth István Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

honnan jött és

hová szaladt

e régi kérdés

sövényemen fennakadt

 

borzolgatja sörényemet

majd felhőt kerget

s mit elejtett

összeszedi

út mentén elteríti

 

megint arcon legyint

és símogat és nicsak

a kontyod felett hajba kap

 

– hogy duruzsol hogy mesél –

mese közben dudorász

ág végével hadonász

tör zúz és sistereg

mező felett

ellibeg

 

kinek így

kinek úgy

meséli hogy honnan jött

és hová fut

 

Legutóbbi módosítás: 2009.07.21. @ 09:17 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.