Inaktív : A n? m?vészei

2009.07.14. Inaktív Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A n? m?vészei

 

tavasz szobrásza n?i testet formáz

blúzom alatt elsimít két izgatott rózsát

derekamra szerelemövet

férfi szemekb?l fon

szoknyámra táncoló napot

grafikusa rajzol

csíp?mre ritmust zenésze komponál

gyönyör hangjaiból tokkátát

 

fest?je orchideát vázol testemre

lefesteni gyöngyét nem merte

combjaim vonalát fényb?l keveri

szerelem illatát nedvét rákeni

lábaimhoz költ?je formás szonettet ír

elém szóvirágokból sz?nyeget terít

 

s én a n?

büszkén m?vészek karjain

bevonulok

férfi szívek kapuján

———————————————–

 

Kedves Marianna!

Értem mit sugallsz, ám férfiként nem hoz t?zbe – remélhet?leg ez nem az el?rehaladott koromnak tudható be – ugyanis nem tartod feszesen a vers szerkezetét, hagyod, hogy az olvasód elkalandozzon, másra figyeljen. A téma nem engedheti meg ezt a nagyvonalúságot, lássuk be!

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!

Hasonló írások

Levél

Veled

2023.05.18. Marthi Anna Levél 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás a mézeskalács és a zserbó íze olyan mit ajkadé volt egy korty víz olyan mint amikor itt vagy velem a harmónia dolgos percei olyanok mint lélekkel létezőnek a fény a most olyan mint egyetlen hiányt kiírni ezerérzésképp a betűk [… Tovább]

Vers

Hervadó szépség a vágy ölében

2023.03.25. Popovics Péter Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás /Szonettkoszorú/ 1. HALLGATÁS 2. ELENGEDÉS 3. RINGATÁS 4. VÁGYAKOZÁS 5. ALKUDOZÁS 6. DERENGÉS 7. ÓCSKASÁG 8.   SODRÓDÁS 9.   ZSONGÁS 10. ÉRINTÉS 11. PIRKADÁS 12. SUTTOGÁS 13. ÉBREDÉS 14. GYENGESÉG 15. A VÁGY ÖLÉBEN 1. Elsodor a vágy, ahogy rám feszül Hervadó szépségével a csalódás, Egykori emlékeivel beleül Karfa közé a fáradt vonzódás, [… Tovább]

Vers

Tiltott virág

2023.03.25. Marthi Anna Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   (naplójegyzet 13549 Mottó: “Hiába húzták fel magukat – megakadtak”   Talán csak átmenet holdvilágképű fekete Holdam, az arcnélküli űr formabolondja voltam, s lám képtelenül is összeolvadt a határ: szenvedélyem finomrezgésén a jelennek mindenkori csókja visz, és ha tudtam [… Tovább]

Vers

Bál után

2022.12.06. Csillag Endre Vers Bál után bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás erdei csapáson imbolygok az éjben még itt zsong a fülemben a tánc ritmusa hallom kedves hangod sokat ittunk ma most rémárnyak lengnek fölöttem az égen egy-két-hár egy-két-hár nem vagyunk veszélyben hallod himnuszát zengi vágyódó szerelem aula sötétjén légy enyém [… Tovább]

Vers

Végjáték

2022.09.14. Fecske Panna Vers Végjáték bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás Te ütöttél, én pedig csak álltam, tűnődve figyeltem a szemedben kucorgó dacos gyermeket már nem értem a nyálcseppeken utazó szavakat csak figyelem az idegent aki a bőrödben reszket furcsa, mintha szűk lenne és hideg az a test ami régen [… Tovább]

Vers

Szerelmesvers

2022.03.12. Marthi Anna Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   nézem a fehér lapot mintha teremtés helyett az űrt választanám tisztább és karcolná tollam hegye mégis tartósabb ha hófehérségét csendben figyelem nézem a koreai sorozatot spanyol szinkron milyen újítás ez értem de mégis inkább tornyozom bár a lecke [… Tovább]