Kerekes székben ül? férfiakat, n?ket tol a tömeg. Mindenki ugyanabba az irányba rohan. Egy üzlet el?tt emberek tolonganak. Fentr?l helikopter hangja. Felnézek. Röplapok. Mindenki kapkod.
„Love shop” olvasom az égen. De már ott is vagyok a boltnál. Meglöknek, arrébb taszítanak.
– Én jöttem el?bb! – hallom.
– Mit árulnak?
– Szerelmet lehet kapni!
– Na, ne! Tényleg?
– Két chip az egész. A koponyacsont „lágy” részére és a lágyékra kell helyezni. Naponta háromszor fél órát, s közben mondogatni: „Szerelmes vagyok Petibe. Peti szerelmes belém.” Természetesen a név megváltoztatható. S mindezt csak 9.999 Ft-ért! S képzelje, minden ezredik vásárló egy láthatatlan chipet kap ajándékba szív alakú dobozban! Az ujját sötétben bele kell nyomnia, s utána a vágyott partner fejének „lágy” részét megérinteni.
– Maga mindezt elhiszi?
– Hallottam, hogy egy vak férfi újra látni kezdett. Igaz, csak a szerelmét, de hát ez a lényeg?! A szerelem meggyógyította. Talán olyan hihetetlen!?
Hirtelen kiáltozást hallok.
– Engedjenek! Utat a lányomnak! Minden pillanatban megszülhet, de a gyerek apja nem akarja elvenni a kicsikémet!
– Engedjenek engem is! A fiam tegnap felakasztotta magát! Szerencsére meg tudtuk menteni, de megint elköveti, ha Hajnika újra elutasítja!
– Engem engedjenek! Már két szívinfarktuson estem át, mert Hercegn?m túl öregnek talált. Uram, segíts! Megint kezd?dik a roham!
Alig látok be a boltba. A sötétb?l piros fény sz?r?dik ki. Ópium-füstöl? illata száll, betakarja az utcát. Ketten is kilépnek sugárzó arccal, kezükben kis csomag, s az eredeti Je t’aime számot dúdolják.
Ezek se normálisak – gondolom, mikor meglátom a sokaságban az egyetlen gyereket.
– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezem.
– Valahol itt kell lennie a nagyinak. Azt mondta, leugrik a szerelemboltba. Ez még reggel volt, amikor felkeltünk, s most már sötét van. Félek. Nem tetszett látni a nagyit?
Szirénahang, fékcsikorgás. Rend?rök. Végre!
– Utat! Rend?rség! Oszoljanak!
Megfogom a kisfiú kezét, s odalépek az egyikhez. Meglök. Majdnem elesek.
Bemennek a boltba. Öt perc sem telik el. Kezükben nagy dobozokban hozzák ki a „Szerelmet”!?
– Oszoljanak! Emberek, menjenek haza szépen! – ordítja az egyik.
– Na, gyerünk, haladjanak! Maguk sem hihetik, hogy mindez igaz?!
Azóta ritkán találkoztam rend?rökkel, de mind olyan kedves, el?zékeny, mosolygós volt, hogy…
Ja, és a kisfiú már kamasz lett. A barátaival épp a Balatonon nyaralt. Egy lángososnál álltak, amikor megpillantotta a szórólapot. Love shop. Vagy harminc darabot tépett össze egyszerre, s a szemetesbe dobta.
– Te meg mi a francot csinálsz? – kérdezte az egyik haverja.
– Nem fontos. A nagyira emlékeztetett ez a szar!
A srácok ekkor utat engedtek egy kerekes székben ül? negyvenes férfinak. Az megvette a sajtos-tejfölös lángosát, s boldogan hajtott tovább.
Egy lány várta kicsit távolabb. Mellei az éggel szemeztek kacéran. Piros bikiniben ? volt a szerelem-istenn? maga.
– I love you – mondta, és beleharapott a lángosba.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.12. @ 09:15 :: Inaktív
