Nyílik az ajtó, gyors ölelés és szoknya a földön,
Hozta a vad buja vágy, durva hatalmas er?.
Csodát remél, izzad az ágyamon,
Megértem ?t, halkul a hús szava.
S ma ránk, romolhatatlanokra
Várnak az angyali semmiségek.
Fogom kezét. Érdekesen puha.
Nagyon tetszik, mert az enyém kemény.
A férfi és a n? között a
Kéz puhasága a nagy különbség.
Mosolygok, ? válla mögül kacsint.
Pirosra fest engem is az, mi ?t.
Nevetve nyelvet ölt, s vidáman
Nyújtja az izmait, éhes, inna.
Igen, tudom. Várja a müzli, tej.
Van itthon. Ez fontos! A n? ilyen.
Az extrudált magokban ott van a
Rost, vitamin, cukor és fehérje.
Bugyit keres, öltözik. Ingemet,
Igaz, kicsit nagy, de felölti és
A kockaminta rajta jobban áll…
Sejtet a domborulat, s igéz.
Kanál, csupor méz, a tej és a mag,
Ha egybe van, lemossa a múltat és
Az ing a földre dobva várja, hogy
Búcsú után a mosásba dobjam.
Gyors ölelés, majd zárul az ajtó, halnak a léptek.
Itt marad az, ami jár, s elviszi azt, ami kell.
