Érdekes most módfelett e kapcsolat, mi nyelvet ölt,
észrevétlen úgy közöl, áldott pára volnék én és ő a bölcs.
Úgy uralkodik királyom, elhiszem, hogy szép a trón,
tükör előtt a bátor én, szemben a szolga nyelve lóg.
A kedves kérése, ha csicska-hoppra változott,
a végén én köszöntem meg, hogy adhatok.
Hát, törjön most tükör, utószor markoljon szilánk!
A seb begyógyul majd, múltban minden vitánk.
Erőtől duzzadtan sír fel az újszülött hajnal,
amit adtam, mind visszakapjam, és kapja ő,
mindazt, amit adott! Irigy ma nem vagyok.
Kezemben új tükör, benne a sajátos bőség,
Királyom, mától mindez legyen csak a tiéd!
Legutóbbi módosítás: 2009.07.20. @ 12:27 :: Kőmüves Klára
