Mámor fürdőt vettem reggel a lélek bőr köntösében.
Félelmek nyújtózkodtak a kád szélén sorakozó gyertyák
lángjainak rendetlen rendszerében,
s míg színes szirmok fogócskázva merültek vízsugár zuhatagban,
nyugalom szigetek születtek a hajlatokban.
Nyitott szemeimbe békevágy költözött,
de minden szemhunyásba békanyál szökött.
A lágy víz kedves faldosása sikamlós kígyók mardosása lett,
az édes illat poshadt pocsolyák szagává változott s
csak akkor szűnt meg minden félelem, amikor
a kinyitott vércsap vörösre festette a fürdőhabot.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.02. @ 07:55 :: Kőmüves Klára
