Másnapos reményeim korlátozottan
bolyonganak a sötét szobában.
Az ajtó zárva, a réseknél fejfájás áll vigyázban,
s minden jött – ment huzatnak tiszteleg.
Az ott a nő – jelentem – én állok őrt felette.
A társaim már reggeltől a csapban,
gyógyszereket próbált bevetni a harcban,
de én ma megfogadtam:
Nem tágítok, magam legyőzni nem hagyom,
míg nem lesz egyetlen szabadnapom,
mert ez a nő itt – jelentem – azt hiszi, hogy
ráérek minden délután,
amikor a napokban ki semmit sem pipál,
s elégtelennek ítéli életét.
Most túl nagy hát a tét!
Így aztán fájok estig is, ha kell,
és aztán reggelig, vagy érhet itt ebéd,
de inkább most kapjon fejéhez,
mint ital után nyúlva
tegye tönkre életét!
Legutóbbi módosítás: 2009.07.08. @ 14:22 :: Kőmüves Klára