A csend közeleg,
elhallgat a tó.
Sercen a fában
szú-lánykoszorú.
Megjön a férfi,
szolga a nő.
Édes a rabság,
bútemető.
Zárva spaletta,
kattan a zár.
Este az asszony
már szobalány.
Víztől tisztán
csillan a test.
Ágyban a lány,
a férfi se rest.
Alszik a szolga,
szép a világ.
Ébren a tündér,
igaz a király.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.09. @ 19:05 :: Kőmüves Klára