Nem vagyok depressziós, csak gyakran találkozom a semmivel. A minap is éppen vendégül láttam őt, amikor a megcsörrenő telefonba hallózásomtól rémülten rezzentem össze.
Ilyenek ezek a találkozások, csendet parancsolóak, s ha véletlenül azt megtöröm, szinte halálra rémülök.
Ráadásul egyre gyakoriabbak.
Régen kiebrudaltam őt a házból, idővel azonban akkorára nőtt, hogy félelemmel tölt el a tudat, bármelyik pillanatban láthatóvá válik. Érdekes jelenség. Sohasem köszön.
Olyasmit hoz ajándékba, amire semmi szükségem, de kétmaroknyi belőlem valóval távozik minden alkalommal, amikor elmegy. Ilyenkor fáradtan dőlök az ágyra, lecsukom a szemem, és abban reménykedem, hogy másnap reggel, amikor kinyitom, nem érzem őt a kanapén.
Én tényleg nem vagyok depressziós, mondom, csak gyakran találkozom a semmivel.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.15. @ 16:14 :: Kőmüves Klára