Nehéz szívvel emlékezem azokról a barátaimról, akiknek élete válságba került. Mindent megtettek családjukért, mégis elvesztették szeretteiket. Súlyos betegség, vagy halál válaszotta el ?ket örökre egymástól, vagy kés?n jöttek rá, hogy természetük, életvitelük annyira különböz?, hogy nem tudnak tovább együtt élni. Ezek közül mindegyik mély nyomokat hagy bennünk. A legszörny?bb az, ha valakit fiatalon vesz el t?lünk a halál. Sohasem tudjuk ezt feldolgozni. Fájdalmukban osztozom, nekem is nagy veszteségeim vannak. Ha id?s korban megy el valaki, tudjuk, hogy ez az élet rendje, mégsem tudjuk elengedni, örökre velünk marad. Emlékezünk rájuk, mozdulatai, szavai, itt maradt tárgyai ?ket idézik több évtized után is.
Megismerkedtem egy aranyos, mély érzés? édesanyával, aki elmesélte, hogyan szakadt meg kapcsolata a lányával. Megdöbbentett, ilyet még nem hallottam. Felnevelte sz?kös anyagi körülmények között, egész életét neki áldozta, szeretettel vette körül ?t, a lánya mégis eltávolodott t?le. Évek óta nem beszélnek egymással. Eddigi élete minden szenvedéséért édesanyját okolja, az unokáját sem engedi hozzá. Rövid id? alatt kialakult köztünk a barátság, nagyon sajnálom, hogy ilyen kilátástalan helyzetbe került. Belerokkant abba, hogy nem sikerült tisztázniuk a múltat. Nem is értem, milyen ember az ilyen, aki eltaszítja édesanyját. Nem látja a kiutat, nekem pedig korlátozottak a lehet?ségeim. Szeretnék segíteni, de mások életébe nem avatkozhatom be. Kaptam t?le egy festményt, amely Pannát ábrázolja árvácskákkal körülvéve. Sok mindent elmesél ez a kép az árvaságról, magányról. Ágyam felé tettem, ha ránézek, elfacsarodik a szívem, hogy ilyen létezik. Irma gazdag lelkivilága, különleges ábrázolásmódja megragadott. Festményeiben fájdalmai, reményei tükröz?dnek. Remélem, minél el?bb megtalálja saját útját, kikerül ebb?l a gödörb?l. Beszélgetéseink során fény derült múltjára, jelenlegi problémáira. Mellette vagyok, együttérzek vele, néhány tanáccsal tudom csak segíteni, de neki kell megoldania mindent, neki kell megváltoztatnia életét. Szívb?l kívánom, hogy minél el?bb találjanak egymásra a lányával, és ne nélküle n?jön fel unokája.
Ha a szerelem elmúlik, és nem követi a szeretet, gyakran kiüresednek a kapcsolatok, válás lesz a vége. Amikor a fiatalok összekötik életüket, nem is gondolják, hogy kés?bb nem tudnak majd együtt élni. Gyermekeiket együtt nevelték, szerették egymást, mégis úgy döntöttek, hogy elválnak, nem mérgezik tovább mindennapjaikat. A gyerekek is megsínylik azt, ha a szül?k feszültek, veszekednek, ezért nekik is jobb, ha ez megsz?nik. Megbetegedhet az az ember, aki ilyen körülmények között ébred, egész nap stresszben él, aludni sem tud, problémái csak n?nek. Ezért inkább elválnak, hogy egészséges szül?ként megmaradhasson a kapcsolatuk a gyermekeikkel. Ha a feln?ttek nem tudnak együtt élni, nem szükségszer?, hogy gyermekeiket arra kényszerítsék, hogy ilyen légkörben n?jenek fel. Változtatni kell és így könnyebb lesz mindenkinek. Igaz, a terheket cipelik tovább, egész életüket meghatározza, ha csonka lesz a család. A szül?k, a gyermekek egyaránt érzik ennek minden fájdalmát.
Sokszor láttam, hogy testvérek között megromlott az addig szeretetteljes kapcsolat. Férj és feleség is eltávolodhat egymástól. Fel sem foghatom, miért történhet meg az, hogy anya és gyermeke között ilyet tapasztalok. Már a fogantatástól annyira egyek, olyan szimbiózisban élnek, hogy ennek megsz?nése számomra elképzelhetetlen. Mégis van ilyen. Ennyire elembertelenedett a világ? Nincs már megtartó ereje a szeretetnek? Érthetetlen, hogy egy gyermek megvádolja az édesanyját, hogy nem volt jó anyja. Biztosan félrevezették, úgy állították be, hogy édesanyja volt a hibás, amiért elváltak. Irma hiába igyekezett mindent megtenni azért, hogy ellássa mindazzal, amire szüksége van lányának. Nem tudja magát tisztázni, mert lánya módot sem ad erre, teljesen elzárkózik t?le. Irma vágyakozik, reménykedik, hogy megbeszélhetik lányával a történteket és ? megbocsát neki az igaztalan vádakért. Unokája is vágyik a mamijára, mégsem láthatja.
Irma, te édes! Megérdemled, hogy fáradságos, nehéz életed végre könnyebbé váljon, lányoddal és unokáddal boldog életet élhess, és felejtsétek el a régi fájdalmakat. Alkoss tovább, és festményeid ezt a harmóniát tükrözzék, boldog szigetet fess, ahol mind együtt vagytok! A sötét felh?k helyett süssön ki a nap, fénye árassza el a magányos, szomorú embereket.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.11. @ 08:55 :: Kühne Katalin