Látod-e?
Egykori kislány tenyeredbe
Fekete cseppek cseperegnek
Pici falevelek reszketnek
A nap mézíz? csókja után
De a fénypántlika-lobogás
Erd?d hajzuhatagait még
Befonja villogó smaragddá
Ily álombeli képzuhogás
Hogyha pereg a retinára
Hajdan volt tegnapok
Holnapként torlódnak
Bennük a mára
Álombeli erd?db?l
Jaj ugye fáj nagyon a kitalálás?
Fekete cseppek cseperegnek
Szívedb?l az erek alagútján
Itt vagy e testbe bezárva
Dobog a léted
Nézed a filmet
Az itt és most mozijában
De nem is érted
Elmenekülnél
Futnál hajnali széllel
Tengerzúgásként
Árad odabenn
Hajszol a véred
De monotonul csak
Szócseppek cseperegnek
Agykoponyád üregében
Recitálja tebenned a verset
Valaki és létköreit elhagyva
Örökre halálba révül
Vagy valaki újraszületni
Ma téged választott menedékül
Legutóbbi módosítás: 2009.07.10. @ 10:52 :: Nagy Katalin Erzsébet