Nagy Katalin Erzsébet : Nemvárt Létez?

Nyomtatás

Észrevétlen kúszott fejem fölé e nyár,

fülledtség,

tücsökciripelés,

szorongó hajnalok,

s az eltelt évek kopott gúnyája mára

nyolcadik b?rrétegemmé kopott.

Csak csöndes t?n?dés romjaim között,

és torlódó halál szegycsontom mögött.

Ha magánszférámba hatolok,

nem vagyok jobb,

csak bal lator.

Krisztust nem faggatok

üdvösség fel?l.

Veszni engedem

a bennem vétkez?t.

Csatáznak ellenem

standard társadalmi nézetek;

szerepem e perben

akár mag az eperben,

apró, de kellemetlen;

a vád tanúja vagyok

saját magam ellen.

Ha látni vélem

valószer?tlen szárnya rebbenését,

tárulását remény forró tenyerének,

és várok még id?alagutam

forgó spirálján kipörg? csodát,

talán csak áltatom magam;

jelenem mozgó kalitkájába zártan

maradtam múltamra ítélt rab.

De fellázadhat ellenem

a bennem mélyen rejtezett,

s ahogy e versemet

átírja sorsom,

használ nullpontban megbúvó er?t;

– amint a szél kitámad,

világvégi fészkéb?l felszállva -,

suhog

egy

érzékelésen túlról

érkez?,

nem várt

létez?

.