Álomszagú tenyereden
ébred a reggel,
szíved alá heveredem,
pislog a vekker,
felém fordul a paplan,
ólmot sóhajt a lapban,
a bet?.
Muszájból olvad a tapéta,
tarkódhoz bújnak ujjaim,
vagyok porladó táblakréta,
kezedbe futnak útjaim.
Szemem g?zében páfrányok,
habzó szappanszivárványok
b?römön.
A falról csempék csorognak,
a vízóra hamis tercei,
értelmetlenül forognak
életem nélküled-percei.
Koptatja körmét a karma,
szerelem ez, enyhe kamra
fibrilláció.
Kulcsolj szívemre kilincset,
szorítsa árnyam foglalat,
lökd ki belülr?l a nincset,
legyek beszáradt pillanat;
benned maradjon bel?lem,
zárd el jól a gázt el?lem,
ma még.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Pakulár Erika
