A versek, a versek, szárnyak a versek,
Ahová röptét nem tudja az ember,
Odaviszik mégis az egyszeréltet,
Ahova a társak, az egyszer éltek –
Mindentudásukból egy égbe értek,
S amikor az egek már mind lebontva,
Elvisznek oda, hol az oltalom van.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.11. @ 16:59 :: Petz György