kevés embert utáltam jobban,
mint szabó l?rincet,
és kevés embert szerettem jobban,
mint szabó l?rincet;
l?rincet, a szentet, rostéllyal,
amin sütögették,
ez az ? rostélya:
az önvizsgáló kegyetlen ?szinteség,
az állat az emberben,
meg az intellektus az ösztönök felett,
örök elveszésben.
úgy véltem, beszélgetünk,
témát az életb?l szedünk,
nietzsche után szabadon,
mondjuk, az áldozat helyét,
szerepét vizsgáltuk.
azt mondtam neki,
aki áldozatot hoz valakiért,
az nem is szeret igazán.
ezt ? nem kifogásolta,
s?t, megfejelte azzal,
aki áldozatot hoz,
az a többiekb?l feláldozót,
gyilkost csinál,
akik legfeljebb
b?ntudattal jutalmazzák magukat,
és örök kultuszban emlékeznek rá,
és másból is áldozatot,
vagy cinkost kreálnak.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.13. @ 21:59 :: Petz György