egy beszélgetés kezdete szabó l?rinccel II.
ó, a b?ntudat,
a b?ntudat,
n?höz futok,
ki úgy marad,
kikezdek én
f?vel, fával,
világegyetemmel,
jöhet ide bárki
nagy mellekkel,
megkérdem,
miért nem én kellek,
ne is mondja: nem
comme il faut,
ha ráugranék,
ahogy mindig jó,
kit érdekel
neki jó-e,
áldozatot hozni
biztos jó lesz,
ahogyan a többi,
a gyengébb nemb?l,
akiket az érzés –
így még nem dönt,
ahogyan engemet,
– ösztönállat -,
nekimennék
erektáltan
a világnak.
hol van itten
nekem a b?ntudat,
nem hazudtam semmit,
amit tudtam,
ami meg ezen már
kissé túl van –
ott kezd?döm
végre mint a gyermek
csupaszon a testem
és a lelkem,
ahogyan a rutin
nem érint már –
onnantól életem
földindulás.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.14. @ 07:49 :: Petz György