Petz György : józsef attila kollégium, szeged

Nyomtatás

fura dolgot játszottunk,

tán 74-ben vagy ötben,

a kollégiumi sz?kös szobában,

ahol a három ágyra olykor

hatan jutottunk, vegyes

párban – nemünk szerint…

zoli bedobta, (orosz-francia szakos)

hogy tégla van köztünk.

viccesen mondta,

kés?bb röhögtem rajta,

ahogy lumbágójával

egy gumifej? botra támaszkodott,

majd a bottal a plafon

szúnyogjait próbálta idomítani,

végül nyögve felpasszírozni

a csillagok és egy beázásfolt alá,

közben alain-fournier titokzatos birtokát

akarta, hogy elemezzem neki,

érzéketlen fels?bbévesnek,

egy alsóbbéves romlatlanságával –

de megakadtam,

mert minden olyan gyanús lett,

a játék, ami álca csak,

a néha szinte gruppen hatos,

ami nyilván, elterelés,

meg a tudjuk, ki lop a h?t?b?l,

ki rendezi megtérését,

ki hívatja a ment?ket

saját halálához – már

ki se jönnek, ha hallják a nevet,

a lumbágóról, órai lógásokról

nem is beszélve, mert

mit csinálhat egész nap,

aki el sem hagyja a koleszt,

de mindent tud, és nem néz

a szemedbe, a plafont vizslatja,

közben beszéltet elandalítván

egy gyerekkorról és birtokról,

amib?l akkor n? föl az ember,

amikor már maga is gyanús lesz.

(záradék: a szomszéd szobából,

/nem az els?b?l, az a két méteres

herczeg, akivel a zuhanyozóban

négyeskedtünk,

ki-ki a szeretkezés után,

mert ? svédországba

dobbantott/, hanem a közvetlen

szomszédból ment el, akit már a

seregben rábírtak zsarolással;

az ment el a koleszból, mert

nem tudott téglát játszani,

a valóság meg nem kellett neki.)