Messze
messze,
valahol a
Szutykos butykoson is
túl,
volt egy csalitos.
A szutykos butykos
– egyébiránt kocsma –
és nem tiszta,
mint a neve
is
mutatja,
avagy éppen azért piszkos,
hogy a nevét
a vendég
akkor se
tévessze, ha kissé ittas.
Álldogáltunk a csalitosban
jelre várva,
hogy meginduljunk hangosan
kiabálva,
hogy behajtsuk a nyulat
a hálóba.
Mer’ nyúlhajtáson voltunk
akkor éppen,
a vadásztársaságnak
pénzéhében
nyuszit kellett biza fogni,
s azt éltében
francia, vagy olaszhonba
sok-sok pénzért mind eladni.
Álltunk hát a nagy hóban,
a pálinka az fogyott rendesen,
és a forralt bornak is volt már híja
jócskán.
Egy öregnek úgy megártott,
majd eld?lt, és alig látott,
kiabáltunk hát neki,
le ne feküdj,
mert csak a halál
talál
meg,
nekünk a hóban
nehéz
lesz
?t megel?znünk,
s az öreg hajtó
talán hallott
valamit,
megállt a d?lésben,
amúgy elég éles szögben,
s hogy mi tartotta meg, azóta
sem tudjuk;
kivittük a csalitosból,
kapott meleg teát,
pokrócot,
és este a hajtóbért már vígan
itta a Szutykos butykosnak hívott
kocsmában, a város szélén.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.13. @ 16:24 :: Pogány Gábor
