Betegen feküdtem otthon, és unalmamban a tévét kapcsolgattam. Egyszer csak megakadtak szemeim egy fekete-fehér filmbejátszáson. Egy férfit mutattak, aki felettébb kényelmetlenül fészkelődött a vécén. Aztán egy gyors vágás után egy nőt láthattam, aki szintén fenemód rosszul érezte magát a klotyón ülve. Nem tudtam mire vélni a dolgot, először azt hittem, valamelyik Oscar-díjas amerikai műalkotásból láthatok részleteket, de aztán a narrátor hangja magamhoz térített.
— Ugye önnek is gondot okoz, ha kényelmetlen a vécédeszka? Önnek is rossz érzés, ha feltöri a fenekét?
Nosza, gondoltam magamban, ez így, első hallásra—nézésre nem is olyan rossz program ebédidő magasságában.
A narrátor kíméletlenül folytatta.
— De most eljött a kényelmes ücsörgés ideje!
Innen kezdve színesre váltott a film. Egy mosolygó, fejhallgatóján zenét hallgató férfit mutattak, aki kényelmesen táncikolt ültében a zene ritmusára. Aztán egy öreg, kopasz, ellenszenves ürgét mutattak, fehér köpenyben, aki egy úszógumiszerű valamit fújt fel cserepes szájával.
Közben persze a narrátor nyomta a fülembe, hogy kit-mit látok.
— Mert doktor Klotyin feltalálta a felfújható vécédeszkát!
Aztán megint az aszott pasast, ezt a doktor Klotyint mutatták, aki ráadásul beszélt.
— Sokat gondolkoztam azon, hogy lehetne megkönnyíteni a nagydolgot. Mindannyian tudjuk, főleg télen, nem kényelmes a hideg deszkán ücsörögni. Gondolkoztam és megfigyeltem, hogy a gépkocsik gumiköpenye nem csúszik a havon. Ez adta az ötletet. Megalkottam a felfújható vécédeszkát.
A képen egy idősebb férfi beszélt, én meg tátott szájjal hallgattam. Azt hittem, ilyen nincs! De hát mégis van, ha itt van és látom, nem?
— Amikor először ráültem — mondta a pacák —, azt hittem, beszarok. Be is szartam, de azt a kényelmet! Utána többször kipróbáltam, nem tudtam betelni vele.
Megint egy vágás, idősebb, kikent-kifent nőt mutatnak.
— Nekem a barátnőm ajánlotta. Először nem hittem benne, nekem eddig mindig vágta a fenekemet. De ez, maga a csoda! Isten áldja meg doktor Klotyint!
Azt hittem, menten lehidalok. Még fel sem ocsúdtam meglepetésemből, amikor a narrátor szólított meg.
— És ez még mind semmi! Mert doktor Klotyin a felfújható vécédeszka mellé feltalálta a rugós vécépapír-tartót, melyről nem pörög le a papír!
Ismét fekete-fehér a film. Egy szerencsétlen nőt mutatnak, aki teljesen bele van gabalyodva több kilométer vécépapírba.
— Ugye önt is idegesíti, ha az ölébe pörög a papír? — kérdezi a narrátor, és mit tudok erre mondani? — Ugye önt is idegesíti, ha belepi a vécépapír? De ennek most vége!
Naná, hogy vége, hisz újra színes a film, én meg megnyugszom, hogy minden jóra fordul.
Egy felettébb csinos fiatalasszony beszél hozzám.
— Engem eddig mindig idegesített, ha az ölembe pörgött a papír. De amikor a felfújható vécédeszkán ültem, amely már nem törte a fenekemet, és a megszokott mozdulattal a papírért nyúltam, csoda történt. A papír szépen adagolva pörgött ujjaim közé. Az maga volt az álom!
Ismét fekete-fehér a kép, és meghallgathatom a legborzasztóbb vallomást, melyet egy férfi mond el nekem.
— Az iszonyatos, amikor a papír a nyakam köré tekeredik. Tudják, én fóbiás vagyok.
A narrátor, hála az égnek, igyekszik őt megnyugtatni.
— De ennek most vége, mert doktor Klotyin feltalálta a rugós vécépapírtartót.
Ismét színes a film, és egy öreg fickó dicséri a feltalálót.
— Hihetetlen, amit doktor Klotyin alkotott. Ez már a huszonkettedik század technikája. Mondtam is a feleségemnek. Nézd csak fiacskám! Kényelmesen ülök, és a papír is gazdaságos! Kell ennél több?
Tátott szájjal hallgattam. Klotyóra kellett volna mennem, de nem mentem. Minek iső Nekem még töri a fenekemet.
Közben a narrátor rátért a dolog üzleti részére.
— És most mindez az öné lehet, mert doktor Klotyin megalkotta! Csak önnek, önért! Ha most rendel egy felfújható vécédeszkát, a hozzátartozó rugós vécépapírtartóval, akkor kap hozzá egy bidé tappancsot, nehogy hanyattessen fenékmosás közben.
Közben egy képet mutattak, melyen egy vécépumpa volt látható. Egyik végén pumpa, másik végén ráerősített kispárna, amit az ember maga mögé tapaszt a falra fenékmosás közben, és annak támasztja a fejét. Fantasztikus! Főleg úgy, hogy rögtön utána mutattak egy másik, pirossal áthúzott képet, melyen egy meztelen, kapálózó férfi esik hanyatt a bidé mellett.
A hab a tortán az volt, amikor a hanyattvágódó férfi önvallomást tett a kamerák előtt.
— Régebben, fenékmosás közben, arra kellett koncentrálnom, hogy megtartsam az egyensúlyomat. Gyakran hanyattestem, de hála doktor Klotyinnak, ennek most vége!
A narrátor vette át a szót, és úgy döntött, belém döfi az utolsót is.
— Tehát hölgyeim és uraim! Ha most gyorsan telefonálnak, akkor csupán 49999.- forintért megkaphatják a felfújható vécédeszkát a hozzátartozó rugós vécépapírtartóval, és bónuszként kapnak egy igazi, rózsaszínű bidé tappancsot! Hívjon, és tojjon kényelmes, európai környezetben! Most mindez az öné lehet, csupán 49999.— forintért! A felfújható vécédeszka, a rugós vécépapírtartó, és a rózsaszínű bidé tappancs! Hívjon most!
Aztán megkapom a kegyelemdöfést, ami arra hivatott, hogy tutira telefonáljak.
Egy kigyúrt férfi, és egy bögyös, szőke bombázó egyszerre beszél a kamerába.
— Nekünk bevált! Próbálja ki ön is, a doktor Klotyin féle felfújható vécédeszkát és a rugós vécépapírtartót. És ha gyorsan telefonál, akkor az öné lehet egy kiváló minőségű rózsaszínű bidé tappancs! Telefonáljon most!
Nem telefonáltam.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.16. @ 07:00 :: S. Szabó István