Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy szovjet erdö. Baromi nagy volt, aki nagyobbat tudott, azt lerendezték…..
Ebben a hatalmas nagy, legnagyobb, rengetegben pihente ki fáradalmait egy kis, kopasz-óriás, V.I. Lenin.
A hivatalos lapok persze nem írhattak pihenésről, mert Lenin elvtárs fáradhatatlan volt.
Azt harsogták, környezettanulmányt folytat a dolgozó nép körében, álhajjal…
Az ellenzék – még élő tagjai – azt az aljas rágalmat terjesztette, hogy kétezer versztányi körben nincs is egyetlen élő ember…
Viszont volt hó, mert a tél is a leghatalmasabb volt errefelé.
Egy dolog azonban rágta Lenin elvtárs óriási szívét, mely szintén a leghatalmasabb volt a világon.
Az a rohadt hó – fehér volt!
A legokosabb tudósai a világnak, melyek mind neki dolgoztak, már kísérleteztek, a megvörösítésével.
Egyik laza napon Iljics sétálni indult a rengetegbe.
Már vagy térdig lejárta a lábát, amikor megpillantott egy hús-vér figurát.
Ezen ő is meglepődött, pedig ez nem volt jellemző rá.
Az idegent megtévesztette Lenin loknija és ezért így szólt hozzá:
– Drága szovjet testvérem, mielőtt belém fagyna a szar, bemutatkozhatom?
Lenin csak biccentett, mert őneki már összefagyott az alsó és a felső ajka.
– Orni Ornitologusovics Madarenko vagyok. Bátyuskám, láttál erre szarkát?
Lenin elvtárs a leghatalmasabb erőfeszítéssel szétfeszítette a száját és imígyen szólt:
– Nyikita Szergejevics Hruscsov vagyok – mondta, és nem is hazudott, csak az álhaj kötelezte! – Szarkát? Igen! Szerencsém lesz, bele is léptem…
Madarenkó iszkolásra vette a figurát, azt hitte, hogy a kis dúshajú egy őrült….
A távolból csak erre várt a tigris, aki sem vörös, sem fehér nem volt, leginkább csíkos és nem utolsó sorban szibériai….
No meg éhes!
Legutóbbi módosítás: 2009.07.16. @ 09:15 :: Schődl Gábor
