Lenin tehát visszavonult a kalyibába erőt gyűjteni további áldásos tevékenységéhez.
A helyszín változatlanul Szibéria és a rohadt hó még mindig fehér!
Lenint egy stáb is elkísérte, ők azonban láthatatlanok maradtak a háttérben.
Filmre vették a Vezér minden lépését. Az összes jobb- és minden ballépését. Emiatt a filmet azonnal megvágták!
Akár csak az operatőrt.őt a nyakán, szuronnyal.
Iljics tudta, hogy fittnek kell maradnia, ha győzelemre akarja dirigálni a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat.
Ezért aztán minden reggel, miután a stáb egyik tagja, Oroszország Népművésze, kakasszóval ébresztette, kiugrott az ágyból, felvette a Vörös Hadseregben a reggeli tornához rendszeresített zöldalsót és kigangolt a hóba gimnasztyorkázni.
Ez a gimnasztika orosz megfelelője volt.
A rohadt hidegben kis nótácskával doppingolta magát:
– Szergej fasza gyerek, nem fázik, Szergej fasza gyerek, tornázik…
Hirtelen elgondolkozott, majd így szólt: – Már megint hülyéket beszélek! Nem is Szergejnek hívnak! Arról meg nem is szólva, hogy belém fagy a szar! – s ezzel beinalt a lakba.
A Nagy hőkülönbség hatására bepárásodott a szeme!
Rosszakarói szerint ilyenkor jutott mindig eszébe Krupszkaja rádióüzenete:
– Iljics! Ha ott is kurvázol, kitépem a hajadat!
Nem volt az öreg egy James Bond, de kettőig, negyed kettőig elvihorászott a hallottakon!
Máskor rádióhallgatással múlatta az időt.
Egy alkalommal egy Boros-Bocskor ökörködésen úgy bepipult, hogy toporzékolva üvöltözte: – Egyiket sem fogom ajánlani a Pártba…
Majd kicsiny, de szikla keménységű öklével akkorát baszott a készülékre, hogy egy hétig javították.
Esténként, áramszünet idején, álombaringatását Iván Balalajkovics Balalajka végezte.
Szép, orosz hangján énekelt és a szájával balalajkát imitálva játszott mellé.
Vlagyimir Iljics egy esetben nagyon bepöccent! Ez a lökött Balalajkovics elvtárs a zúg a Volgával akarta tentikélésre bírni.
Lenin begörbített mutatóujjának ritmikus mozgatásával közelebb intette. A hű alattvaló még a hónál is fehérebb lett, de azért odalépett.
Idehallgass Bátyuska, ha még egyszer ezzel próbálkozol, saját kezemmel lőlek tarkón!
Lenin kemény csávó hírében állt, nem szarozott…
Mivel Balalajkovics szerette volna megérni a kiemelt nyugdíjat, azonnal kihúzta a dalt a top 10-listáról.
Helyette bekerült az Omegától a Léna.
Ezt a kisöreg annyira csípte, hogy az utasítására, a dalnoknak, katonásan rövid hajára, fel kellett vennie egy szőke, lobonc parókát, hogy Kóborra hajazzon.
A stáb tagjai nem lakhattak a szobában Leninnel! Rontották volna a levegőt!
Ők a házikó mellett, hálózsákban héderoltak.
Amikor pedig a fagy és a környéken élő tigrisek megritkították a soraikat, Moszkvából azonnal pótolták!
A tigrisek is kaptak egy körlevelet, azonnal menjenek torokra, nehogy az áldozatok rinyálásukkal, halálhörgésükkel megzavarják a Vezér, nyugodt, békés szunyálását!
Persze ezek között a fenevadak között is volt egy Gyenyikin bérenc, fehér tigris, aki leszarta a körkevelet.
Nem szórakoztak vele, másnap kilőtték!
Az ellenzékiek, akik még életben voltak, azt rebesgették, hogy a stáb tagjai között, álbajusszal megbújva, ott volt Irina Kurnyikova, aki esténként meglátogatta Vlagyimir Iljicset…
Lehet, hogy mégis igaz volt a mondás:
Nem zörög a Krupszkaja, ha a szél nem fújja…
Legutóbbi módosítás: 2009.07.17. @ 09:35 :: Schődl Gábor
