Újra
Ábránd lepkéje lelkemre szállt,
Álmodtunk egy másik életet,
szerelemmel hazudtad széppé nekem.
Az ébredés keser? íze számban,
emléked néha még belém nyilall.
Nap, nap után vánszorog,
távolodó alakod lassan ködbe vész.
Er?t kell gy?jtenem, hisz
mese volt az egész.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Sípos Julianna