10. Fejezet: Lizzy nyomában
Gordon Jenssen-Kapoor zaklatottan vezette a terepjárót Calcutta felé. Egyre kavarogtak benne Mrs. Scott szavai. „Olyan, mint egy durcás kisgyerek!” „Kényelmes csak vakációs apukának lenni!” „A lánya, aki el fogja veszteni az édesanyját, az apját is elveszti most?” „Gyáva!” „Nem bukott meg.” Egyre vitatkozott a nevel?n?vel, egyre ismételgette érveit, de egyre kevésbé tudta megnyugtatni magát. Egyre jöttek el? a közös emlékek, a szépek, és a kellemetlenek is. Hirtelen megfordította az autót, és visszaindult. „Nem adom fel! Nem, addig, amíg egy szalmaszál létezik, amibe kapaszkodjam. Én is a vadonban n?ttem fel, kell legyen megoldás!”
Ahogy a tisztásra ért, szokatlan csend fogadta. Roger se futott eléje, hogy farkcsóválva, hogy barátságos csaholással üdvözölje, s ráugorjon, simogatást zsarolva. Mintha még az ?serdei madarak is meg lettek volna szeppenve. Baljós sejtelem fogta el. El?ször Roger tetemére lelt rá, majd Mahatmára, aki épp kezdett magához térni.
– Sahib… A Singh-ek… Felismertem ?ket.
– Lizzy hol van? – kérdezte kétségbeesetten.
– Azt hiszem, magukkal vitték.
– Segítség! – hallatszott néhány méterr?l a Mrs. Scott er?tlen hangja. Gordon Jenssen-Kapoor odafutott. Elborzadt a látványtól. A n? orrából és szájából ömlött a vér.
Raj és három társa t?ntek fel futva.
– Sahib, mi történt? Hallottunk egy lövést a tábor irányából – kérdezte Raj izgatottan. Amint a nevel?n?t meglátta, torkára forrt a szó.
– Dél felé mentek… Negyed órája lehet. Elvitték a másik terepjárót. Hagyjon minket, menjen Lizzy után! – szólt Mrs. Scott.
– Dewaki, te itt maradsz, s lásd el a sebesülteket. Raj, Bob, és Kamsa, ti pedig gyertek velem, hozzátok a fegyvereket is! Kötszer van a kocsiban! – adta ki Gordon a parancsot. Rajnak már a mozgó kocsira kellett felülnie, mert Gordon azonnal indított, s maximális sebességre kapcsolt. Raj magyarázkodni kezdett.
– Máskor is mentünk vadászni, s nem egyszer maradt csak egyetlen személy a kórházban. Évek óta sohasem…
– Legalább fogd be a pofád! – Raj jobbnak látta, ha elhallgat. Amúgy se volt ajánlatos beszélni, mert könnyen elharaphatta volna a nyelvét a rázós úton és a maximális sebességgel szelt kanyarokban. Szerencsére nem voltak elágazások ezen az útszakaszon, nem téveszthették el az utat. Negyed órája se mehettek, amikor abban az irányból, amerre igyekeztek, lövés dörrent.
– Öt perc, és odaérünk! – mérte fel Raj a távolságot. Er?sen fülelni kezdett. – Nem hallom az autó hangját. Megállhattak vadászni – mondta reménykedve. – Reméljük – tette hozzá szorongva, mintegy biztatásul.
Véget nem érni látszó öt perc közeledett. Egyik kanyar után el?t?nt a terepjáró, egy fának ütközve. Az autóból egy élettelennek t?n? test lógott ki a kormány mell?l, mellette egy másik sebesült férfi feküdt a f?ben, azonnal felismerték a Singh-fivéreket, Vasut és Bhagat. Lizzy sehol. Közelebb érve látták, hogy a f?ben fekv? Bhaga arcát karmok szántották fel. Bob ért oda els?nek az aléltan fekv? Vasuhoz. A válla és a nyaka között hatalmas harapás volt. Szerencsére nem érte a nyaki üt?eret. Bob a nyakához nyúlt, kitapogatta a nyakán a pulzusát.
– Még él! – kiáltott fel. – Kamsa, hamar kötszert!
Gordon és Raj közben a testvéréhez futott.
– Hol van a lányom? – kérdezte Bhagat.
– Kiesett az autóból, amikor a fának ütköztünk. Azt hiszem, beszaladt az erd?be.
– Megtaláltam Lizzy nyomát! – kiáltott Raj. – De…
– De?
– Egy párducét is!
Gordon gondolodás nélkül befutott az ?serd?be. Raj az autóhoz ugrott, odaszólt Bobnak, hogy maradjanak a sebesültekkel, kikapta a bozótvágó kést az autóból, s Gordon után futott.
– Várjon Sahib, nélkülem nem találja meg!
Nehezen haladtak a s?r? ?serd?ben Lizzy és a párduc nyomain. Jó hasznát vették a bozótvágó késnek. Körülbelül két perc után egy szikla mellé értek A sziklán apró vérnyomok. Raj a vércseppet megérintette, majd megszagolta.
– Párducvér. Eltalálhatta a lövés. Sántít is… De nem lehet súlyosan megsebesülve, mert kevés vért veszít. Ám a kislány is sántít egy picit. Aszimmetrikusak a lépései. Megüthette magát, amikor kiesett az autóból – vette szemügyre a szikla tövében jobban látható nyomokat.
Itt már gyorsabban lehetett haladni. Egyszer csak Raj visszarántotta Gordont.
– Vigyázzon, sahib! – rántotta meg a vállát Raj. Egy kobra csúszott el el?ttük
Alig távolodott el a kobra, folytatták az útjukat. A nyomok megkerülték a sziklát. Ahogyan kiléptek a szikla takarásából, Raj megint er?sen megfogta Gordon kezét. Az embermagasságú páfrányok közül egy tisztásra láttak ki. A tisztáson ott feküdt Lizzy, mellette ott állt a párduc. Gordon megemelte a fegyverét, Raj intette neki, hogy ne, majd ? vállalja a lövés felel?sségét. Neki kevésbé reszket a keze, hiszen nem a saját lányáról van szó, s egyébként is jobban tudott célozni, vadász volt. Gordon beleegyez?en leengedte a fegyverét. Talán, hátha… Lizzy mégis él még.
Szerencséjük volt, a szell? a párduc fel?l fújt, nem vitte oda a szagukat. Raj óvatosan letérdelt, a térdén megtámasztotta a puskát tartó kezét, és célba vette. Biztosabban tudott így célozni, mint állva vállból. Szíve neki is a torkában vert, mert ha eltéveszti, a kislányt találhatja el. „A fenébe, a nap pont a szemembe süt!” – káromkodott magában. Sokat nem teketóriázhatott, mert ha a kislány életben van, a fenevad a következ? mozdulatával kiolthatja az életét. A párduc megmozdult. Pillanatig feléjük nézett. Meghallhatott valamit? Hirtelen megfordult, s a kislányhoz hajolt. Gordon ekkor vett észre valamit a párduc lábán.
– Neeeee! – kiáltotta el magát, s kibújt a fedezékéb?l. A lövés azonnal eldördült, s rögtön utána felcsattant a Lizzy fájdalmas hangja is.
(Folytatás következik: Szökés az ?serd?ben)
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Vandra Attila
