mint levetett kabátod, heverek a pamlagon,
míg h?vös volt, jóles?n ölelhettelek,
gyenge vállaidra borulva védtem
ifjúságtól sovány, beteg testedet,
keszty?ként simult kezem a kezedre,
saját magadtól, mint szélt?l óvtalak,
én voltam a csizmád, hogy ne érjen mocsok,
er?s borként ittam minden meleg szavad,
minden délután és minden áldott napon
az id? kerekét szavaddal hajtottad,
azóta azokat a szavakat hallgatom.
akkor még nem tudtál hazugságlabirintust,
nem ismerted az elhallgatás komor poklait,
nem hitted még, hogy csak f?szerep az élet,
nem hallottad még a szirének hangjait,
mára piszkos teher a fényes órák násza,
mert aki szeretett, csak az marad magára.
most csak kopott kabátod vagyok,
szálanként foszlottam le rólad,
rongyperceimben hazug az élvezet,
a nyugalom kerül, mint a maguknak valókat,
akiket már nem ?riz, csak pár emlékezet,
hol vagy már te, hogy újra betölts,
engem, a korán és rosszul öreget?
kinek gyöngyözöd most id?kerék-szavad?
kinek fehéríted a bíbor felleget?
kinek nevetsz most? nevetsz még néha?
kinek adod át megizmosult testedet?
ki borul ölelésemben er?sült válladra?
van még bármi, amit érted tehetek?
nem emlékszem, mikor adtad már
a legutolsó csókot fonnyadó ajkamra.
te férfivá lettél, én öreggé benned,
emléked foglalom árok-ráncaimba,
és csak fekszem, és már nem várok,
b?römre egy élet álma tapad,
izzadt képzelgésben szentté teszlek,
ördöggé, emberré – mindnek láttalak
az éjszakák végtelen képsorain át
álmodom él?vé a sosemvolt napot,
a pamlag karfáján, odavetetten
illatodon kívül mindent elhagyok,
semmi, csak egy kabát a karfán.
testmeleged az ablakon párafolt.
százszor le-, ki- és megvetettél.
én mindvégig, az én szavam igaz volt.
———————————————————
Kedves Lili!
Sok-sok finomság, szépség;
gyögítik olykor közhelyes részek:
akkor még nem tudtál hazugságlabirintust,
nem ismerted az elhallgatás komor poklait,
nem hitted még, hogy csak f?szerep az élet,
nem hallottad még a szirének hangjait,
mára piszkos teher a fényes órák násza,
mert aki szeretett, csak az marad magára.
ÉN helyett nem ÉS van itt?:
én mindvégig, az én szavam igaz volt.
Nem sok kell hozzá, és igazán szép.
Kérlek, nézd át!
Kézcsók:
Gy.
