Sarokban odadobott
Rongyos ruhás alakok.
Gyertyafény mellett pislogó
Kifésült lágy anyagok.
S mégis most az est
Borzalmak hiánytalan mása,
Félelmet zsákban hordott
Mosolygó hallgatagsága.
S a falakon túl kószál
A hanyagság b?dült mása,
Felforgatja a mindent,
Keresi merre a társa.
Társa annak, mihez
A vércsepp tapad,
S mégis másra az ujjak,
Hiánytalan a harag.
