*
Amikor végre hiszem, hogy újra futhatok:
pezsdül a vérem, s elszorul a torok!
Gyomromban mázsás gombócok vernek tanyát,
s közeledben úgy vibrálok, mintha testemet
1000 volt járta volna át.
És akkor azt mondod: ne oly hevesen, kedvesem!?
Mint a bölcsek, kezed lágyan felém emeled.
Nyugtatón csitítsz csendre, s én mint egy jó gyerek:
szót fogadok neked. És kivárom.
Hevesen verdeső szívem blúzomba rejtem.
Csak időben kérdd, hogy hová tettem, nehogy elfelejtsem!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.18. @ 11:37 :: B.G.Boróka
