Báder Judit : Mint fák

Nyomtatás

Kezem sem fogtad soha,

mégis gyökeret eresztettél belém,

mint fák a földbe.

Ágaid közt fészketrakó történeteim

szárnyra keltek,

lassan, a szívedig.

Most merre?

Maradni köt a szükség,

ajándékot adni télire,

halálig nem feledhetőt.

Kérni cserébe lélekcserepet,

csodát, mi vagy,

csak épp nem hiszel,

karcolt tükörbe nézve.

Ha küldenél,

lopakodom a kert alatt.

Engednélek,

belőled minden itt marad.

Erős vagyok.

Csuklóroppanásig tartalak.

Tudom, ott leszel,

ha dőlnek rám falak.