Idétlenségeket csináltál miattam.
Elszakadtál, pedig kötelet nem hagytam
sem nagylábujjon, sem nyakban!
Csak a szerelmet mutattam.
Csomagolatlan.
Ebédl?asztalon.
.
Nehéz kenyér, megfekszi gyomrod.
Vaníliába fahéjjal oltott szenvedély.
Szórja illatát a szélre, kábít,
az éjszakádban is világít.
Szavakban méri
órád percegését.
Éhes vagy, mégis megijedtél,
ámokfutásba kezdtél,
berögzült képeket mostál új-fehérre,
teregettél álomkötélre
elfojtott
vágyruhát.
Az a kalács az asztalon
még meleg. Oltja éhed.
Fogadd el. Neked sütötte nyárban,
kétezer-kilenc augusztusában,
öreg, szerelmes,
péklegény.
-csataloo-
BGJ.2009.08.14.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 06:45 :: Balog Gábor -csataloo