Tizenhét koronásdaru
szabályos vé-ben vonul trónusod felé, Uram.
Sötét az út feléd és nem segítesz.
Tizenhét megmaradt életemb?l
meggyújtok egyet-egyet,
hogy lásson a többi.
Célbajusson!
Hozzád, Uram, a Királyn? közelébe.
Tizenhét szürke szárnyakon elrepült élet,
tizenhét mennyekbe szállt.
Mindig a vezérmadár,
a levitézlett áldozta magát,
hogy fényt, csak csöppnyi, lángoló tollvarázst
adjon égi uszálynak hosszú útra.
Tart az éjszaka és messze még trónusod.
Mosolyogsz.
Úgyis tudod,
felégetek magamban mindent.
Sokszor, meg ritkán-kapottat,
becsomagoltat és p?rén adottat.
Mert egyik koronás életem hátán sem ülök
bicskás kezemmel,
hogy lábammal etessem a hozzád-törekv?,
nem griffmadár rokon maradékot.
Daru. Koronás madár.
Bordó-bóbitás.
Szállok feléd Uram, és önámítás,
hogy melléd veszel majd,
idétlen nótásaid közé, a lentieknek
szólóénekben szerelem-oktatónak.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Balog Gábor -csataloo
