fosztogat
dermedt földeken
bátran,
óvni
megmaradt
magvakat
nem ád havat,
szürkén dereng
a téli ég —
torkomon kés
a félelem,
hogy
nem jő
segítség,
fölmentő
sereg,
és illő módon
szégyellem
a képtelen
ötletet:
e végletekig
csonkolt
vigasztalan tájban
talán még
otthon
is
lehetnék!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.04. @ 07:16 :: Bátai Tibor