Elvarázsolt kastélyba léptem
amikor magadhoz hívtál,
való világhoz mérten
átéltem talányos csodákat,
azt hittem, a sorssal értem vívtál,
de csak delejes mutatványok,
s g?ggel kevert alázat
során vezettél végig,
bohócruhába öltöztettél,
Cippolinóvá tettél,
megjártam a poklot,
s nem értem el az égig.
Torzító tükröt mutattál,
hogy elhitessél álomtalan álmot,
mozgó lépcs?ként szállítottak
nem létez? szárnyak,
valami mindig félrecsúszott,
jégcsapcsókok csattantak rajtam,
személytelen, furcsa árnyak
kavarogtak, amerre vittél.
Most már tisztábban látok,
tükörhomály nem vezet félre,
Mario lettem,
Cipollaként örömöt adtál,
de b?völtél megalázásig,
voltam közrem?köd?d
egy b?vészmutatványban,
de késtelen kézzel mégis
magamat rólad letéptem.
