Szomjazom…
Mézíz? csókjával üdvözölt az este
Forró homlokomra h?vösen lehelte
Lágy dalt dúdolt a szél suttogón fülembe
Csillagok fényei hulltak az ölembe
Kerek Hold sugára simította arcom
Óvatosan, puhán – azt hitte, hogy alszom
Dehogyis hajtom én álomra fejemet
Élvezem inkább e gyönyör? perceket!
Addig, amíg új nap virrad rám az égb?l
Szomjasan kortyolok életem vizéb?l!