George Tumpeck : A szemtelen mókus

“verses képnovella” *
– a fényképeket Gyuri készítette –


  (meghallgatom)

Hajnalok hajnalán az erdei kuckóban

manócska ücsörgött és kávét ivott,

álmos szemeit kezével dörzsölte,

kávéja mellé egy cigit szívott.

Minden reggel, mikor a napocska kel

mogyorós zacskóval az erkélyen áll,

mókusok hada éhesen lesi,

s ha nem elég gyors, az egyik kiabál.

– Mi lesz már he, hol a mogyoróm?

Ne henyélj manócska, éhes a család!

Lábával toppantva, kétlábra állva,

szemtelen mókusunk emígyen kiált.

S eljött a nap, mikor nincsen mogyoró,

manócska tudta, de a bolt is bezárt,

a dühös kis mókus a szobába rontva,

rekedt kis hangján megint reklamált.

Manócska mosolygott, majd elnézést kért,

kezével intett, hogy holnap talán.

Mókusunk mancsait csípőjére téve,

dühösen morogva odébb is állt.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:27 :: Adminguru
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem